Kösz már, hogy itt vagy

TOMI, 19 20 // Cigi, obszcén, felesleges dolgokon felbassza magát, higgadt természetű, de könnyen fel lehet idegesíteni, nem bírja elviselni, ha valaki nem ír helyesen, negatív személyiség, etc.

Szeretek hosszú, bonyolult, trágár szavakkal teletűzdelt mondatokat papírra vetni. Nagy lábon élek. Minden nap megszámolom elalvás előtt azt, hogy hány órát fogok aludni, és aztán rájövök, hogy nagyon keveset. A szavak embere vagyok, tudom azt, hogy a szavak háromszor akkorát tudnak ütni, mint a kezem (és nem azért, mert gyenge vagyok). Sok embernek vagyok antipatikus, de sok embernek vagyok szimpatikus is. Ha nem kedvelsz, vagy épp az írásmódom nem kedveled, akkor nem kell olvasni engem, nem kényszerítek senkit sem. Lehet jó vagy rossz véleményed rólam, ha értelmesen meg tudod azt fogalmani. Ha nem, akkor meg menj a faszba.

 
Kabaré

Beszélj úgy, ahogy szeretnél, nem fogom én sem visszafogni magamat, mivel szeretek csúnyán beszélni, hiába rossz szokás. De tényleg. // Mielőtt faszságot kérdezel: gyakran ismételt kérdések



 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
crrrrazy
Indulás: 2012-11-17
 

2012-2017 | i need a cigarette

Bitch Better Have My Money

Mi történik a G-Portállal?

2017.07.23. 01:57, Tomi

Több helyen olvastam a felháborodást és a hatalmas kérdőjeleket több szerkesztőtől, teljesen jogosan. Nem volt másról szó ezeken az oldalakon, mint arról, hogy mi történik a G-Portállal.

Tekintettel arra, hogy viszonylag régi motoros vagyok a G-Portálosok között, megpróbálok sokatoknak választ adni, hogy mi történik a háttérben, és miért szegődnek el nagyon sokan attól a portálmotortól, ami régen az exkluzív kategóriába tartozott, viszont azóta konkrétan már a szartenger legalját jelenti.

Eltűntek az emberek

Ez nem másnak köszönhető, mint annak, hogy az a generáció, akik saját szórakozásukra kezdtek el weboldalakat építeni, kikoptak. Mi számít elfogadottnak az Y generációban?

Az, hogy kijársz a Deákra bebaszni 15-16 évesen, és minden hétvégén mással kefélsz.

Na, ez menő, az, hogy megmutass magadból akár egy kis részletet is, nem. Nem érdekli már az utánunk következő generációt más, csak az, hogy minél híresebbek legyenek, minél jobbak, minél sikeresebbek, és leginkább az, hogy a nevük tényleg ismert legyen az Instagramos, illetve facebookos közösségben.

Ezzel alapvetően nincsen probléma, viszont azzal már annál inkább, hogy nagyon sokan már túlzásba viszik ezt az életvitelt. Ha facebookon nem kapnak x lájkot egy képre, kiakadnak, és tudtára adják az emberiségnek, hogy ők sokkal többek annál, hogy ilyen szarságokra pazarolják az idejüket, aztán persze fél óra múlva megint töltik fel a kutyafilteres szelfit a közösségi platformokra, és mivel kiakadtak, a "követőik", és a "barátaik" ezeknek a gyerekeknek (mert az ilyen emberek gyerekek) elkezdik nyalni az adott illető seggét azért, hogy mégiscsak érezzék magukat valakiknek oda-vissza.

Ez az egész egy alapvető probléma, ezzel nem fogunk tudni mit csinálni, és nem is fogunk. Az egész mögött majdhogynem ez van, de azért maga a staff is tehet egy s másról.

Nem csak az emberek, a support is eltűnt

A G-Portál haldoklását nem csak az emberek eltűnése okozza, hanem az is, hogy maga a support is eltűnt. Elég felnézni a G-Portál főoldalára, és szétnézni egy picit. Tisztán látszik, hogy a szerkesztő ajánlata utoljára valamikor március környékén lehetett frissítve, a portálajánló szintúgy, és ez előtt a 3-4 hónapos kihagyás előtt is nem egyszer volt olyan, hogy a hetes, esetleg kéthetes frissítés sokszor elmaradt az utóbbi időben.

Erre két magyarázat lehet: az egyik az előbbiekben taglalt dologra vezethető vissza (nincsenek új portálok, a meglévők voltak már kint, stb). A másik magyarázat (ami valószínűbb egyébként) az az, hogy magának a G-Portál staffnak nincs ideje az egészre, vagy úgy szarják le, ahogy van.

A support eltűnése egyébként nem csak a főoldalon vehető észre: a Histórián régóta nem volt normális verseny, az egész kipukkadt úgy, ahogy van. (Igen, tudom azt is, hogy su gyászol, ettől függetlenül erre volt régen egy pót-su [ha jól emlékszem], aki átvette a rendes su-tól a dolgokat, addig, amíg újra nem állhatott munkába.)

Nem csak a support, a dev is eltűnt

A support eltűnése még úgy ahogy elfogadható, viszont az, hogy a developerek, a fejlesztők eltűnnek, az már kevésbé. Kár próbálni fényezni az egészet, le kell írni úgy, ahogy van:

a G-Portál már egy jópár éve le van maradva a konkurenciához képest, sőt.

Mit értek ez alatt? Azt, hogy maga a portálok szerkesztéséhez még mindig szükséges minimális HTML tudás, aki valamirevaló designt akar feltenni, elérni, ahhoz pedig nemhogy minimális HTML tudás kell, hanem nagyon is kell kenni meg vágni a kódolást.

Az oké, hogy egy nagyon jó alapot tud nyújtani maga a G-Portál, viszont az már kevésbé, hogy körülbelül 2014 óta érdembeli frissítés nem történt a portálok mögött. Ez alatt értem azt, hogy a józan paraszti ésszel megoldható dolgok fejlesztése kimaradt. Ezer éve van ígérve a galéria frissítése, a blog modul frissítése (és igazából már mindent frissíteni kéne), de ezek úgy eltűntek a süllyesztőben.

És akkor most lehet jönni azzal, hogy a G-Portál igenis fejlődik: nem, nem fejlődik, és ez hatalmas és sajnálatos hiba. Az egy dolog, hogy bejött az, hogy be lett vezetve a "HTML5 DOCTYPE engedélyezése" funkció, vagy az, hogy lehet reszponzív meta tagot használni, ki az a hülye, aki ez miatt 2 CSS-t fog elkészíteni?

Ezek a dolgok olyan dolgok, amihez már nekem is Google-segítség kell, ugyanis egy WordPress témában, sőt, merem feltételezni, hogy egy blog.hu-s designban, esetleg egy bloggeres oldal teljes felépítéséhez nem kell annyit szopni, mint a G-Portálnál csak ahhoz, hogy a mobilodon ne kelljen feleslegesen nagyítgatni fél órákat ahhoz, hogy olvasható legyen bármi is a contentből.

Az meg már csak hab a tortán, hogy Gergő és Niki vette át úgymond a vezetést a dev-teamben úgy, hogy ők nem is tartoznak a G-Portálhoz, csak nem szarnak annyira az userek fejére, mint mások, khm. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a fejlesztői blogban utoljára másfél éve volt bejegyzés, és akkor is csak nagyjából le lett darálva, hogy ez meg az be lett rakva (hú de nagy fejlesztés), azt használd, de ha hülye vagy hozzá, akkor meg guglizzál. Az már megint más téma, hogy a G-Portál egyedi megoldásokat használ, és a Google-ből kiszedett okosságok lófaszt nem fognak segíteni a te problémádon.

Vannak olyan szabályok, amik régen menők voltak, de már nagyon nem azok

Van egy olyan szabálypont a G-Portál szabályzatában, hogy a portálokon lehetőleg kerüljük el az obszcén kifejezéseket. Hogy miért, fogalmam sincs, de ez is egy olyan dolog, ami a "miért ne próbálkozz a G-Portállal" listára felkerül.

A bloggerek régóta elkerülik a G-Portált, pont ez miatt az ominózus szabály miatt. Régen a cenzor nagyon működött, többek között az én portálom is lett már majdnem törölve (erős túlzással, igazából rám lett szólva, hogy jobb lenne, ha visszább vennék a fordulatszámból). Márpedig a G-Portál a bloggerekből rohadtul meggazdagodhatna, mert a blogolásban ha elfogadjuk, ha nem, rohadt nagy biznisz van 2016-tól kezdve.

Erre a szólásszabadság, mint fogalom a G-Portál berkein belül nem igazán létezik, vagy ha igen, akkor meg nem lehetsz a portállista tetején, mert rossz fényt vetsz a cégre, és nem saját magadra.

Mire megy ki az egész, és hova fogunk kilyukadni?

Belsős infók alapján tudom azt, amire sokan csak gondolni tudtok/mertek: szarul megy a G-Portálnak. Az eleinte még gazdaságos vállalkozásból mostmár csak egy pénzfaló valami lett, ami igazából nem termel semmiféle bevételt, ugyanis:

  • a reklámmentesítés kibaszott drága;
  • a reklámokra kurvára nem kattint egyébként senki;
  • az egész oldalas reklám rohadtul idegesítő volt már 3 évvel ezelőtt is, amikor kiment a divatból, erre múltév végén bejött ide divatba, mert nem kattint tényleg senki sem a reklámokra, és mindezt az egész oldalas reklámot is csak reloaddal lehet eltüntetni, mert egy bughalmaz az egész;
  • alapvetően maga a kredit is drága.

És hogy miért nincsenek olyan akciók, mint amilyenek régen voltak? Hát kéremszépen azért, mert a kreditmilliomosok is arra várnak, hogy legyen 10 kreditért reklámmentesítés.

Az olyanok miatt, akiknek van 3-4000 kreditjük nincsen 10 kredites akció, mert a drága jó szerkesztők azt csinálják, hogy akkor évekre előre beraktároznak. Az már más dolog, hogy ezt simán ki lehetne küszöbölni annyival, hogy meghatározzák, hogy maximum 1 évre előre lehet kreditmentességet csinálni, és ha az már meg van véve, akkor nem lehet élni a 10 kredites akcióval, nem, inkább szopjon mindenki. Ezzel igazából maga a G-Portál maga alatt vágja a fát, mert nagyon nem fog senki sem venni kreditet, a reklámok meg enélkül is nagyon könnyen eltüntethetők olyanok számára, akik tényleg nem akarják látni a reklámokat, viszont nem hajlandóak fizetni ezért. (Amivel ha ér valamit a portálod, ne is próbálkozz, mert szankció jár érte.)

A G-Portálnak nincs már sok hátra, 2-3, max 5 évet adok neki, ha ilyen tempóval haladnak a fejlesztésekkel, újdonságokkal. Márpedig valószínűleg ilyenek nem lesznek, és egyszer majd Attila is rá fog jönni, hogy ez nem éri meg neki, és akkor onnantól kezdve a G-Portál már csak történelem marad, amiben mi is részt vettünk.

Túl vagyok az érettségin

2017.06.26. 20:21, Tomi

Most csak annyira futja, hogy kiírjam:

túl vagyok rajta, 85%.

Holnap meg megyek dolgozni, és 2 napja nem aludtam, szóval fürdök és alszok.

Kitört a nyári szünidő

2017.06.19. 16:15, Tomi

Megy a heppiség meg minden, legalábbis másoknál biztosan, nálam kevésbé.

Megint eltelt jó egy hónap, sőt, már majdnem kettő is, de egyszerűen sose vitt rá a lélek arra, hogy akkor én most megírjak egy bejegyzést vagy sem. Pedig nagyon sokat gondolkodtam rajta, de tényleg, hogy írni kéne, de... Nem ment. Pedig lett is volna miről írjak (igaz, mindig ezt írom), de tényleg, semmi lelkierőm, meg nem akartam azt sem, hogy akkor másnap megkapjam azt, hogy jah, erről írtál, láttam, olvastam, stb. Régen mindig arra vágytam, hogy sokan olvassák a blogomat, de mára rájöttem, hogy semmit nem érek el vele, plusz ki is nőttem abból, hogy én most mindenkit itt szidjak és ócsároljak mindenki szeme láttára, aztán másnap meg menjen az, hogy mekkora egy faszcibáló buzeráns alpári tajnigger vagyok.

Szóval: nyári szünet, vakáció, kurva meleg van/volt, igazából az időjárás hozza a formáját. Amíg az iskolában rohadtunk, kurva meleg volt, ahogy vége lett a börtönnek, egyből szar idő. Tegnap olyan hidegnek éreztem az időt, hogy melegítőalsót kellett felvegyek a rövidnadrág helyett, most meg megint 30 fok, este meg nem tudok aludni, tehát napközben full fáradt vagyok és ideges.

Voltam osztálykiránduláson.

Kicsit félve indultam neki úgy az egésznek, mert megmondom őszintén, nem volt sok kedvem. Az utóbbi időben nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem igazán vagyok az osztály tagja, nem igazán szeretnek az emberek, sőt, sokszor a hátuk közepére sem kívánnak. Rájöttem, illetve észrevettem azt, hogy az osztályban én és egy másik lány kívülállóak vagyunk - ami a lány esetében végülis érthető, mivel év közben jött, és úgy, hogy nem is lett volna kötelező bejárnia, de nekem, meg az én helyzetemben fura, mivel 0. óta az osztály tagja vagyok, és ahogy repültek az évek, én egyre inkább kívülállóbb lettem. Sok balhé volt, leginkább a blognak köszönhetően (többek között ezért nem is írogatok már), de a 11. év elrepült úgy, hogy különösebb dolog nem történt. Mármint de, történt, csak én abban nem vettem részt, mert nem lettem meghívva, mert nem szóltak, stb. Talán a Mózsina volt az egyetlen egy olyan rendezvény, amin úgy éreztem, hogy tartozok valahová, de úgy egyébként nem.

Szóval kicsit félve indultam neki az osztálykirándulós sztorinak, mivel mindig úgy éreztem eddig, hogy jaj de jó, végre, mindig vártam, hogy jöjjön az osztálykirándulás, de most ez az érzés elmaradt. Féltem, sőt, egyenesen rettegtem, hogy mi a faszt fogok csinálni akkor, ha nem fogom magamat jól érezni, egyedül akarok lenni, és sehogy sem fogok tudni egyedül lenni. Akik voltak barátaim elhagytak (vagy én hagytam el őket?), tehát nagyon senki felé se tudtam volna fordulni.

Mondjuk ebben az egészben lehet az is szerepet játszott, hogy már másfél hónapja nincsen telefonom. Oké, az én hibámból, mivel addig csűrtem-csavartam, hogy megrepedt a kijelző, én meg földhöz basztam, aminek következménye az lett, hogy a frissen cserélt kijelző szarrá tört (pedig elvileg Gorilla Glass 2 van rajta), pénz nincs megcsináltatni, szóval most elkezdtem dolgozni - de erről majd később.

Szóval lehet, hogy a telefon is közrejátszott a dologban. Legalábbis magamat ismerve, úgy gondolom, mivel amikor egyedül éreztem magam, ráírtam valakire, elmondtam a bánatom, aztán megnyugodtam, és újult erővel tudtam nekifutni újra a szocializálódásnak.

De most mivel nem volt telefonom, így full egyedül éreztem magam.

Ez lehet annak a jele, hogy rá vagyok függve, de egyébként amióta nincs telefonom, máshogy érzem magam, sokkal több dolgot meglátok a világban, mint akkor, amikor volt telefonom, szóval van ennek az egésznek jó és rossz oldala is.

Az osztálykirándulásról: a fentieken kívül más nem igazán volt, megtörtént, jólvan, nem volt rossz, volt már jobb. Lehet, hogy leginkább a szállás volt az, ami elbaszta az egészet: hideg is volt, nem is volt fűtés, meg... A többi már részletkérdés, leginkább ez volt a probléma.

Történtek dolgok, amiket szintén nem részletezek, mert felesleges lenne. Véleményem megvan róla, mint ahogy sok más embernek is, mindannyian tudjuk, hogy mi történt, mi volt a gáz, és mi nem. Az az osztálykiránduláson történt, ami ott is marad, örök emlék, habár inkább lettem volna részese másnak, mint ennek az élménynek, mert szórakozást nem igazán nyújtott.

Ennyit az osztálykirándulásról, összefoglalva: elment. Ez volt 25-26-án, 28-án meg Nyársapátra tettem látogatást.

Na az gecijó volt.

Márkkal tartjuk az évi 1 találkozást, mert a több lehet, hogy a barátságunk rovására menne. És most, hogy növünk, én is, ő is, egyre inkább úgy látszik, hogy basszus, tényleg barátok vagyunk. Mármint úgy értem, hogy nem csak haverok, hanem úgy ízig-vérig barátok.

Nem volt ott az egész HTS Team, azt hiszem, csak Márkék voltak ott, de ő tarolt. Így, hogy nem volt ott a többi csapattársa, sokkal inkább tudtunk úgy viselkedni, ahogy egyébként viselkednénk: beszélgettünk egész nap, sürögtünk-forogtunk, nem úgy, mint egy évvel ezelőtt, amikor el kellett küldenie a lakókocsitól, hogy a csapatfőnök azt higgye, hogy agyban készül a futamra.

Nagyon-nagyon jó volt, nem tudok róla többet írni, és van egy olyan érzésem, hogy jobb is, ha nem írok róla, mert felesleges. Nagyjából összefoglaltam, hogy mi történt, a többi megmarad nekem, mert emlék. Egyébként valószínűleg idén többször is fogunk találkozni, sőt, megbeszéltük, hogy a szilvesztert is együtt töltjük. Erre nem teszem fel a nyakam, de elképzelhető, hogy nem itthon fogok ülni és szopni a nagy kékeres lófaszt.

Most pedig megyek feedelni, megcélzom Diamondot LoL-ban. Platinum már sikerült, mostmár csak tovább kell menni. Majd írok megint 2 hónap múlva.

Pá.

She just wants a life for her baby

2017.04.29. 22:36, Tomi

Megint eltelt egy hónap úgy, hogy nem írtam, pedig basszus, annyiszor nekiindultam, hogy na, akkor majd most írok, akkor majd holnap tényleg, aztán másnap meg megint azt mondtam, hogy ok, akkor holnap, és nem. Pedig itt volt még a tavaszi szünet is, ahol tudtam volna írni bőven, most meg csak így szenvedni fogok konkrétan, mert amik történtek az elmúlt hetekben már ki is mentek a fejemből. Azaz nem, nem mentek ki a fejemből, itt van minden, csak nem tudom őket megfogalmazni úgy, hogy azzal ne bántsak meg másokat vagy haragítsak magamra egy fél iskolát, vagy bármi más hasonló. Szóval fasz kivan, esküszöm azon gondolkodom, hogy fogom magam és törlöm az egészet a gecibe, de akkor is, valahogy eljutottam már ideig, sokan ismerik ezt a címet (nyilván túl sokan is), én meg nem túlzottan akarok így írogatni, mert hiába van arra a blogom, hogy kiírjam magamból azt, ami bassza a lelkem, nem tudom.

Túl vagyunk az osztályzóvizsgákon. Nem tudunk még semmit sem arról, hogy hogy sikerült, csak sejteni tudjuk, legalábbis a szóbelik alapján. Habár bár ne sejteném, mert ennyire még semmit nem basztam el nyilván, mint a szóbelit.

Az írásbeli úgy érzem, egész jól sikerült (ha nem, akkor tényleg felakasztom magam), és ahogy írtam fél sorral fentebb, szoptam a szóbelin, amiről nem mondom azt, hogy nem tehetek. Igenis tehetek arról, hogy szoptam a faszt elég rendesen, viszont arról nem, hogy mindenkinek volt valamilyen téma, amitől fosott, amit nem tudott annyira, mint a többit, én meg pont kihúztam azt a kettőt, amibe beletört a bicskám, vagy hogy mondják.

Ezek után persze nem maradt el senkitől sem a szokásos lecseszés, a szúrkálódás, hogy háhá, elbasztad, mekkora egy szardarab vagy. Pont ez hiányzott jelenlegi ideg-, illetve lelkiállapotomnak, dehát ki a gecit érdekel? Senkit, talán magamat, de lassan már én is eljutok arra a szintre, hogy leszarom a saját mentális egészségem, meg úgy az egész életem.

A leginkább az basz fel, hogy amíg izgultunk kedden, addig mindenki milyen megértő volt, hogy huh basszus, tényleg szopó, satöbbi, aztán meg elillant az egész. Mindenki jön azzal, hogy többet kellett volna tanulni, többet kellett volna készülni, úgy, hogy senki nem tud rólam még mindig lófaszt sem. Senki nem tudja azt, hogy mennyit készültem, senki nem tudja azt, hogy hányszor hánytam ez miatt az egész miatt, mert nem akartam. Erre amikor kihúzom a két legnagyobb szopó témát, én vagyok a szar ember, és tényleg azon a kettőn kívül még nyilván másik kettőt nem tudtam, a húszból. 16-4, elég jó arány, de nekem persze ezeket kell húzni. Aztán meg mindenki jön azzal az álszent dumával, hogy jaj ő tudta az összeset, azért szoptam meg a faszt, mert nem állt mellém Fortuna. Mások meg alig tanultak, és pont kihúzták azt a tételt, amit húztak. Na, és akkor ez hol igazságos? Sehol, dehát meg kell szokni, majd javítok rajta valahogy. Vagy nem.

Két hét múlva érettségi (???), kurvára izgulok az miatt is. Valamikor júniusban meg majd mehetünk szóbelizni, ott valószínűleg ugyanígy szopni fogok, szóval lehet át kéne még egy párszor nézni ezt az egész tételsort, hogy mit nem tudok, és mit tudok magabiztosan, meg ötletek után kutatni egyes témákkal kapcsolatban. Például a család téma után, mert arról tudnék beszélni, de nem túl szépen. Oké, van egy kidolgozott témánk, amit még valamikor 0-ban kaptunk, de azon ugyanaz van, folyamatosan ismétlődve: hogy néz ki anya, apa, kistesó, nagytesó, nagyanyám, nagyapám, legjobb barátom, a kutyám, keresztanyám, meg a fél család. Festivals and celebrationsre is ki kéne valamit találjak, mert az, amit elmondtam a szóbelin (azt mondtam, haha) nem volt túl meggyőző. Mondjuk az is közrejátszott, hogy rohadtul zavarba jöttem ahogy megláttam a témát, blokkolt az agyam (szerintem ez is megérthető), aztán ahogy láttam az arcokat, méginkább blokkoltam.

Ezt a zenét beszúrtam, mert rohadtul imádom. Komolyan kezdek elhúzódni a pop irányából ebbe a... Hiphop, R&B, rap irányba, de igazából nem is bánom, mert kurvajók, és meg tudnak nyugtatni. Az meg már megint más kérdés, hogy lehet rájuk baszatni a baszatáskával. Az meg megint más téma, hogy attól, hogy lehet, én nem tudom, lol.

Egy hónap és osztálykirándulás, 28-án meg találkozom Márkkal. Amúgy tudtátok, hogy rendesen elkezdtem dolgozni front-end fejlesztőként, és vannak is megkereséseim is? Nagyon durva.

Ja, és iPhone 7 Plus incoming, de mostmár tényleg. Apát félig meg is fűztem már rá úgy, hogy felét én fizetem, szóval ajánlom, hogy belemenjen, mert a telefonom (Galaxy S4) elég faszságokat csinál, és már inkább felbasz, mint megnyugtat, használni nem lehet, mert egy kalap fos. Konkrétan nem lehet telefonálásra használni, csak netezésre, mert nem lehet vele felvenni a hívást, folyamat elsötétül a kép, ha hívnak. Előtte semmi baja, utána semmi, de amikor hívás lenne, akkor semmi reagálás. Szóval szopó. Valszeg a közelségérzékelő-szenzorja mondta fel a szolgálatot.

Na, ennyi voltam.

Harmadik lettem

2017.03.20. 19:20, Tomi

Egy novellaíró-versenyen, igaz, nem volt nagy, neves verseny meg semmi hasonló, de harmadik lettem, és ez sokat jelent számomra. Szóval úgy döntöttem, hogy Facebook után ide is kiposztolom.

Boldog vagyok, és a felhők felett jópár méterrel járkálok. A lábam nem éri el a földet, olyan boldog vagyok, konkrétan pillangót lehetne velem fogatni. Vannak barátaim, vannak okaim azért, hogy éljek, hogy tényleg feltétlenül boldog legyek, és megmutathassam a világnak azt, hogy vagyok valaki, hogy érek valamit. Nem állít meg semmi, nincsenek korlátok, nincsenek olyan emberek, akik tudnák szabályozni azt, hogy hogy érezzek, mit csináljak, nem tudja senki sem befolyásolni azt, hogy hogy érzek. Csak én vagyok.

Csörög az óra, 5:30 van. Elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt, nem megyek ma dolgozni, mivel szabadságon vagyok. Pedig alapvetően nem rám vall az, hogy ha tudom, hogy másnap nem megyek dolgozni, akkor nem kapcsolom ki az ébresztőt. Ettől függetlenül ha már felébredtem, kipattanok az ágyból és elvégzem szokásos reggeli rutinom: mosakodás, gyors tusolás, aztán felteszem a kávét főni, hogy mire felkel, friss legyen és lehetőleg forró. Miközben a kávézaccot ürítem ki a kávé tartójából, elgondolkodom az álmomon, és azon, hogy mikor is voltam utoljára úgy igazán boldog, aztán rádöbbenek, hogy nem mostanában. Ördögi egy körforgás, de ezt teszi a depresszió. Ebbe taszítja bele a "tulajdonost", azt az embert, aki szeretne boldog lenni, de nem tud. Vagy saját maga miatt, vagy a külső behatások miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert a sátán az örökkétartó boldogtalanságra kárhozatta. Ki tudja.

Sokan megkérdezik azt, hogy minden rendben van-e velem, és mindig úgy válaszolok, hogy ne kérdezősködjenek tovább, ergo "igen, minden rendben", De egyébként úgy legbelül, tényleg, mélyen legbelül tudom én is, hogy nem, semmi sincs rendben, és nem érzem úgy, hogy minden rendben lenne. A mindennapokat ugyanúgy töltöm el, minden egyes nap ugyanaz a bevett szokás: felkelek reggel, megiszom a kávém, cigizek, elmegyek a dolgozni, hazajövök, itthon is dolgozok, megcsinálom a ház körüli dolgokat, mosok, főzök, takarítok, fürdök, lefekszek. És ezt így minden egyes kibaszott nap az elejétől kezdve a végéig ismételve. Eljutottam arra a szintre, hogy régen néhányan tudtak még a létezésemről, mostanra viszont a süllyesztő legmélyében végeztem, senki nem tudja, hogy mi van velem, senki nem tudja, hogy mi a problémám, még anya, sőt, Ő sem, mert megtanultam leplezni, vagy csőből rávágni a "mi baj van?" kérdésre a semmit mondó választ, magát azt, hogy "semmi". És ez igazából így pár hónap alatt elkezdett felemészteni, és nem tudom, hogy mikor fog totál elborulni az agyam, és azt mondani, hogy kösz, nekem elég volt ennyi, és nem kérek többet ebből a bullshitből, kaptam eleget a 23 év alatt.

És tényleg, fogalmam sincs, hogy mikor fogok végérvényesen összeroppanni és fatális hibát elvéteni. Komolyan mondom, félek saját magamtól, mert megint visszatér az az álmom, amiben elfojtott agressziót vélek felfedezni: piros szoba, piros én, előttem azok az emberek, akik számítanak még nekem valamit, szeretem őket, én pedig lelövöm, megkínzom és megölöm őket, majd a végén röhögök. És nem ez a legdurvább, hanem az, hogy egyszerűen nem tudok felkelni belőle. Az agyam nem érzékeli azt, hogy én ezt nem akarom (vagy akarom, csak nem akarom kimutatni a valóságban), és nem kelt fel, nem kongatja meg a vészkorongot, hogy hahó, ezt nem kéne. De sokszor már meg sem visel igazából, csak akkor, amikor realizálom, hogy mit is álmodtam.

Abbahagyom a gondolkodást, 6:30, csörög az órája. Szokásos műmosolyt felveszem magamra, leplezve azt, hogy nem, nem vagyok boldog, mert ha rájönne, hogy nem vagyok az, magát hibáztatná. Pedig nem ő a hibás, hanem én.

Öntök egy kis kávét a két kávéskanál cukorra, bekapcsolom a rádiót, és elindulok a szoba felé. Amikor az ágyhoz érek, adok egy puszit a homlokára, látom, hogy mosoly húzódik az arcára. Örülök annak, hogy van valaki, akinek még okozhatok boldogságot, igaz, csak átmenetit. De boldogság. Olyan dolog, amire éhezek legbelül, és mégse akar sikerülni, mégse akar összejönni. Szar az egész.

Kimegyek. Megvárom, amíg felöltözik, közben csinálok neki tízórait a munkahelyre - óvónő az óvodában, kell neki a táplálék a sok lurkó mellé, hogy ne úgy térjen haza, mint egy zombi. 2 perc múlva ahogy kijön, arcomra furcsa mosoly ül: úgy érzem, egyszerre vagyok szerencsétlen és szerencsés is. Szerencsétlen azért, mert egy ilyen nő mellett nem tudok boldog lenni, és szerencsés azért, mert mégsem hagyott még itt a picsába egyedül meghalni. Végignézem, ahogy bebugyolálja magát a kinti, meleg ruhába, nagyon jól áll rajta ez a térdig érő szövetkabát. Ahogy végzett az öltözéssel, odalépek hozzá, adok neki egy puszit, és a tízórait a kezébe nyomom.
- Várlak haza - mondom neki kicsit fáradtan, kicsit reményvesztve, de ő ezt nem veszi észre.
- Sietek haza. Főzöl valamit?
- Még meglátjuk. Viszont siess, mert elkésel.

Bólint egyet és elindul. Ahogy becsukódik az ajtó, levetem magamról a mosolyom, és újra magamba roskadok. A rádióban a Million Reasons szólal meg, ami az alaphangulaton sokat ront, mondhatni, hogy negatív irányban, de ebből már nem szabadulok.

Csörög a telefonom. Rossz érzésem van, nem szokása 7 órakor csörögni. Ahogy közelebb megyek a telefonhoz, látom, hogy anya képe van kint a telefonon, ami már rossz jel reggel hétkor. Fél óra múlva leteszem a telefont, és teljesen összetörök. Úgy roppanok össze a nyomás alatt, mint a frissen fagyott jég a kisebb kátyúban. Azt mondta anya, hogy ne csináljak hülyeséget, holnap eljön, és tartsak ki. De nincs miért kitartsak.

Bemegyek a szobába, és az ingeim között eldugott dobozt kiveszem, kiviszem a konyhába. Magam elé veszem a hat kazettát és a diktafont, bedugom az első kazettát, és elkezdem mesélni az életem, születésemtől kezdve egészen addig a pillanatig, amíg be nem fejezem az egészet. Elmagyarázom, hogy hogy érzek, hogy miért érzek úgy, ahogy. Vázolom, hogy nem egyszer volt segélykiáltásom, nem egyszer kongattam meg a vészharangot, de én akartam így, én akartam azt, hogy ez történjen. Vázolom, hogy mi volt az a bizonyos pont a mondat végén.

Dél van, ahogy befejezem az egészet, telebeszéltem hat kazettát. Magamban megveregetem a vállam, ügyes voltam. Papírt és tollat ragadok, elkezdek körmölni, Neki írom, és bocsánatot kérek tőle. Megmondom, hogy nem tehet róla, saját döntés, és lépjen tovább.

Előkerítem a bőröndöm, összepakolok, kabátot ragadok és elindulok Buda felé, a Szabadság hídon keresztül. Út közben sok ismerős arccal találkozom, de nem látnak semmit, mivel mielőtt kiléptem az ajtón, a szokásos műmosolyom felvettem, hogy senki se lássa azt, hogy baj van. Magamban akarok lenni. Igaz a mondás: zene be, világ ki.

A hídhoz érve szétnézek. Nincs sok ember. A híd közepén megállok, gondolkodom. Túlélem ezt? Egyáltalán túl akarom én ezt élni? Gondolatspirálba keveredtem, és nem akarok, illetve inkább nem tudok belőle szabadulni. Bedugom a fülhallgatóm, és elindítom az Afraidet. Félek vajon? Milyen lesz ezek után az élet? Nem tudom.

Lógatni akarom a lábam. Felülök a híd korlátjára, igaz, lassan, mert csúszik, de sikerül. Senki nem áll meg mellettem, senki nem kérdezi meg, hogy minden rendben van-e, és senki nem szól, hogy ugyan menjek már vissza a járdára, mert ez így nem lesz jó. Rohanó világban élünk, ahol nem érünk rá az emberek faszságaira, és a sajátunkét helyezzük előtérbe - dehát ez így van rendjén. Lenézek a bőröndömre, és továbblépek a Female Robbery-re.

Ellököm magam a hídtól. Ahogy zuhanok a víz felé, átértékelődik bennem minden. Vége a sok bullshitnek, vége van mindennek, mostmár csak én vagyok, saját magammal. A harcot nem a társadalommal, nem a szüleimmel, nem a barátaimmal vívom, hanem saját magammal. Érzem, hogy közeledik a vízfelszín, hideg, nem is akármennyire. Viszont végre érzek valamit, ami felszabadít, és engedi azt, hogy megnyugodjak. Becsukom a szemeimet, és lepörög előttem minden. Fél másodperc múlva kinyitom, körülbelül fél méterre vagyok a vízfelszíntől. Megint itt van az a furcsa érzés, amit nem igazán éreztem még soha sem, aztán rájövök arra, hogy egyszer éreztem, és tudatosul bennem az egész, hogy mit érzek.

Szabad vagyok.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Naptár,Design!    *****    INGYENES HOROSZKÓP ELEMZÉS, ASZTROLÓGIA OKTATÁS! CSAK REGISZTRÁLNOD KELL!    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Erdõszéli tudósítónk jelenti: Marculábi cica éjszakai felfedezõútra indult! Gyertek ti is! Részletek a Mesetárban!    *****    Születési horoszkóp 1000 Ft. 3 év elõrejelzés 1000 Ft. Párkapcsolati elemzés 1000 Ft. Óriási nyári akció csak nálam!!!    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Filmek itt!    *****    Ha szeretsz filmet nézni klikk ide! Klikk klikk    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    Megújult külsõvel vár Magyarország egyetlen Olicity rajongói lapja! Mindennap friss hírek a sorozatról és a párosról!    *****    Készítsd el saját horoszkópod ingyen,csak kattints!Fantasztikus akciók a fõoldalon,ezt nem szabad kihagyni! Látogas meg!    *****    BLOG, STORYK, KRITIKÁK, BESZÁMOLÓK, KEDVENCEK, DIVAT, SZÉPSÉGÁPOLÁS, LAKBERENDEZÉS, MINDEN AMI EGY BLOGRA KELL!    *****    Nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándék horoszkópot.Várlak az oldalamon!    *****    Gréti. 23. ExmisszusGyakornok. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Azt mondják, hogy amikor egy fõnix meghal, a hamvaiból egy sokkal szebb, sokkal erõsebb madár születik…    *****    Fantasztikus nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándékot.Várlak az oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    #forpony#forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony