Nem vagyok már rocksztár, nem vagyok már munkával rendelkező ember sem, és az elmúlt pár napban/hétben/hónapban elgondolkodtam azon, hogy mégis mi a fasz baj van velem. Mármint, szó szerint, eddig volt 3 munkahelyem, és mindenhol max fél évig bírtam - és nem tudom, hogy miért. Jó, mondjuk nem mindig csak miattam, az elsőről ugye tudtok, hogy felszívódott az a barom, a második tényleg fos volt, a harmadik meg... Nem tudom. Július 15-e óta vagyok úgymond szabadúszó, megválva a munkahelytől, de azóta is azon gondolkodom, hogy mit csinálhattam volna másképp.

Nem tudom, hogy belekezdjek-e ebbe az egészbe őszintén szólva, mert tudom, hogy sokan olvassák onnan a blogomat, és azt is tudom, hogy nem fogják jó szemmel nézni azt, ha megírom az őszintét a helyről. Szerettem ott dolgozni, szerettem a kollégáimat, igazából mindent szerettem, csak volt egyetlen egy probléma: túl sokat vártak el tőlem. Ami amúgy tök normális lenne, csak az a baj, hogy az egyenletbe bekerült az is, hogy a fizetésem egyébként annyira nem volt jó.

Tehát, lényeg a lényeg: odakerültem grafikus-sitebuilderként, kiderült, hogy grafikus van már, sitebuilder kéne, oké, akkor csinálom majd a weboldalakat. Aztán jött ez, aztán jött az, meg kéne szépíteni ezt, meg kéne szépíteni azt (Powerpointról és Word doksikról beszélünk), amivel amúgy nem lett volna problémám, ha nem napi szinten kellett volna ezt csinálni, és nem napi 4 dokumentumot.

Szerintem az alatt a fél év alatt, amíg ott voltam, megcsináltam kemény... 4 weboldalt? Talán. Abból egyet kétszer, azért, mert megcsináltam, nagyon tetszett mindenkinek, azt foltozgattam, csinosítgattam, aztán rájöttek az emberek odabent, hogy hát amúgy ez így nagyon nem jó, így csináltunk egy mégjobbat - innen is köszönöm Zolinak, hogy belerángatott ebbe, és megtanított egy teljesen új szemléletet nézni az oldalakban. Tényleg jobb lett, tényleg szar volt az, amit én csináltam, de ettől függetlenül mindezt úgy várták el tőlem, hogy csináljam meg, hogy mellette volt 6 másik feladatom, minddel el voltam már csúszva - és a csúszások sem mindig csak miattam függtek. Nem azt mondom, hogy én sose hibáztam, de amihez közöm volt, és "miattam nem készült el", ott általában az volt, hogy vártam visszajelzésre, vártam erre, vártam arra.

Lényegében sitebuilderként kerültem oda, aztán mindent is csináltam - valószínűleg azért, mert nem voltak felkészülve arra, hogy nekem most ott tulajdonképpen mi lesz a feladatom. Illetve, még azt is lefektettem az interjú folyamán, hogy oké, szeretek designolni, szeretek gondolkodni, szeretek szépet látni, de ott is megmondtam, hogy kódolni nem szeretek. Nyilván megcsinálom, ha kell, de nem szeretem, azért, mert nem az én "szakterületem". Lásd, CSS-t megcsinálom szívesen, de pl. backendet már nem tudok programozni. Errre a főni jött, hogy hát meg kéne csinálni ezt is, meg kéne csinálni azt is, aztán rám meg folyamatosan jött a nyomás, hogy bazdmeg, ez kurvára backend, és hiába próbáltam megmagyarázni, hogy ehhez én sajnos vagy nem sajnos, nem értek, nem igazán akarta elfogadni, akkor is erőltette volna, hogy márpedig csináljam meg, aztán meg amikor egy harmadik megoldást találtam rá, számon kért, hogy mi ez a szar, miért nem működik, nem ezt kértem, nem ebben egyeztünk meg.

Egy szó mint száz: az utolsó pár hétben már nagyon nem éreztem azt, hogy nekem ott helyem van, mert úgy keltem fel reggelente, hogy úristen, már megint dolgoznom kell. És nem a kollégák miatt, nem a hely miatt, hanem leginkább az miatt, hogy olyat vártak volna el tőlem, amit nem tudtam megvalósítani. Én ezt tudtam, próbáltam magam képzeni, de aztán rájöttem arra is, hogy az, amit kér tőlem a főni, az nem 3 órás gyorstalpaló után elvégezhető feladat, hanem ehhez idő kell, pénz, és energia, hogy ténylegesen fel is fogjam azt, hogy mi történik.

A kegyelemdöfést július 3-án kaptam meg, amikor behívott magához beszélgetni, és szembesített a dolgokkal. Már tudtam, hogy ez lesz, mert előtte való nap írt egy e-mailt, hogy másnap mindenképp menjek be (be akartam amúgy). És olyanokkal szembesített, amik kicsit övön alulinak hatottak számomra: a karantén időszaka alatt, tehát márciustól júliusig alig csináltam valamit, alig dolgoztam valamit, nem haladtam a merchandising weboldallal, amit amúgy ő maga állított le, azért, mert nem tudtunk volna mit felpakolni, és akkor lett megbeszélve az is, hogy akkor a másik webet újrakezdjük, felújítjuk, és ahhoz kéne passzolnia a merchandising weboldalnak.

Igazából nem ért meglepetésként, mert már vártam, hogy ez a beszélgetés mikor fog megtörténni, inkább az fájt a leginkább, hogy ilyeneket mondott, hogy én azért kaptam a pénzemet, mert itthon ültem és vertem a dákómat. Ami amúgy valamilyen szinten igaz, mert sokszor tényleg nem tudtam mit csinálni, de akkor inkább fejlesztettem magamat. Munkaidőben, igen, de próbáltam fejleszteni magam. De ettől még nem lettem sokkal előrébb, ő ezt nem látta: ő csak annyit látott, hogy a karantén ideje alatt 1 weboldal készült el, ami gáz. Nem akartam már neki mondani, hogy amúgy a kettőből egy készült el, mert a másik le lett állítva, szóval hova készüljön el? Nem is értem.

Aztán meg lett mondva, hogy akkor júli 15-én befejezzük a közös munkát, etcetc, mondtam, hogy oké. Aztán beszélgettem a kollégákkal, és ők mondták, hogy próbáljak már meg beszélni a főnivel, hogy szeretnék maradni, erre következő hét pénteken került sor. Mármint, a beszélgetésre. Végülis belement, hogy maradjak, három feltétellel:

1. megcsinálok körülbelül 1 hónapnyi munkát egy hétvége alatt;
2. elmegyek velük szabadidőmben maratont futni, ami igazából éjszaka kezdődik, az utolsó buszom/vonatom meg 10-kor megy el, ergo másnapi első vonattal kéne menjek, és mindez egy szombati napon történt volna meg;
3. nem kapok fizetést júli 15-től augusztus 1-ig;
4. és ezek mellett még nem lett volna biztos az sem, hogy maradhatok, mert augusztus 1-én mondta volna meg az eredményt.

Gondolkodtam, számoltam, osztottam-szoroztam, megcsináltam az első részt, tényleg, az gecijól sikerült, arra büszke vagyok, majd azt mondtam, hogy nem. Nem, mert nem szeretek már ott dolgozni, nem, mert 150 ezer forintból (ami igazából 100), nem fogok tudni cigit venni, nem fogok tudni feljárni, meg emellett még a KATA-t is befizetni, és nem, mert ez így nagyon nem korrekt. Szóval hétfőn megmondtam neki, hogy bocs, ez így nekem nem fog menni, amire az volt a válasza, hogy

gondolta, mert tudta, hogy kemény feltételeket szabott.

És itt bevillant az, hogy valószínűleg igazából csak kibaszni akart, csak nem volt indíték. Mondjuk a szerződésünk nem rendelkezett arról, hogy most mikor lehet és mikor nem lehet megszüntetni a szerződést. De ettől függetlenül ténylegesen csak indíték kellett neki, én pedig megadtam.

Így történt az, hogy júli 15-ig dolgoztam egy tök jó helyen, aztán azóta meg munkanélküliként tengetem hétköznapjaim, és fingom sincs arról, hogy hogyan fizessem be a jövő havi számláimat. Elmegyek bankot rabolni nyilván.

Amúgy remélem akik olvassák még mindig a blogomat, jól vannak, nincsenek kitéve a koronavírusnak, és boldogulnak. Tényleg.

Ja, és még egy kis infó a jövőről: nem sokáig leszek már G-Portálon. Szeretnék kicsit tovább haladni, szeretnék egy Wordpress alapú blogot, amin nem csak arról írok, hogy mit csináltam, mit nem, és nem félévente, hanem heti kétszer legalább. Ezen dolgozgatok, agyalgatok, hogy milyen irányba induljak el, viszont jó lenne az is, ha esetlegesen portfolió oldalnak is lehetne használni, szóval ezek alapján kell dizájnoljak.

Érdekes, de próbálkozom.

Bazzeg, már 3. hónapja, hogy írtam pár gondolatot. Nem akarok sokat írni, csak szokásos bullshit.

Történtek dolgok, amikről nagyon szívesen írnék, de egyelőre hagyom még ülni őket. Vagy majd írok róluk valamikor egy privát bejegyzést, mert jó az, ha kiírom magamból.

Jó ez a rocksztár élet. Szeretem a helyemet, szeretem a helyet magát, szeretem a kollégáim. Van egy-két ember, akit úgy nehezen bírok elviselni, viszont basszameg, ez már nem a gimnázium, hogy klikkesedjünk. Jó, nyilván vannak kisebb-nagyobb klikkek, tudjátok, akik jóba vannak, együtt járnak ki cigizni, viszont nem feltétlen klikkesednek, mert ugyanúgy kimennek a másikkal is cigizni.

Mondjuk most kicsit veszélyzónába kerültem, de kirázom magam belőle. Viszont tényleg úgy néz ki, hogy nagyjából rendbe fog jönni az életem, és már ideje volt.

Időközben 23 éves lettem, és sokszor úgy érzem már, hogy sok nekem ez az egész blogolósdi, viszont sokszor meg ott van az, hogy amúgy tök jól esik kiírni magamból ezt-azt, vagy éppen összedobni egy kisebb (vagy nagyobb) dizájnt. Apropó, dizájn, kéne már másik, mert ezt már picit unom.

Habár, ha már új dizájn lesz, akkor átdolgozok már sok dolgot, és talán írok egy long ass bejegyzést is, de jelenleg ennyire tellt. Csakhogy tudjátok, hogy nem haltam még meg.

Majd jelentkezem.

A cím nem mond túl sokat szerintem senkinek sem, szóval tartozok egy kis magyarázattal, hogy mégis mi a picsát jelent.

Az előző bejegyzésben taglaltam azt, hogy felmondtam, 2 hónapig voltam munkanélküli, aztán éppen állásinterjú szerűségre mentem, vagy inkább első munkanapra. Na most, ez a nap olyan jól sikerült, hogy hát, hogy is mondjam,

felvettek.

Szóval félhivatalosan is webfejlesztő-webdesigner-grafikus-szövegíró-mindenes is lettem. Tök jó fizuért, tök jó helyen, imádom az egészet, egyszer majd fogok mutatni néhány képet, viszont Usankával már jóba lettem. Ő az a golden rettriever, akiről lehet, hogy írtam az előző bejegyzésben, akivel kilóra megvettek.

A kollégák tök jó arcok, a tulaj ultra jó arc, az egyedüli problémám a feljárással van még. Meg a fogammal volt, ami miatt nem igazán tudtam feljárni, aminek meg is lett a böjtje.

Ugye nekem volt egy gyökérkezelésem, még akkor, amikor az előző lakásban laktunk. Azt a fogorvos elkezdte, viszont - tekintettel arra, hogy elköltöztünk, és nem oda tartoztunk már körzetileg - azt mondta, hogy az már nem az ő felelőssége, hanem a következő, körzeti fogorvosnak. Ennek az lett a következménye, hogy azt a fogorvost több, mint egy évig nem tudtam elérni, a fogam nyitva maradt, aztán amikor el tudtam érni, 2 hónapra rá kaptam időpontot, tehát 14 hónapig volt nyitva a fogammal együtt a gyökércsatorna meg minden egyéb más is.

Amikor bementem hozzá, kiabált velem, hogy mekkora felelőtlen vagyok, hiába magyaráztam neki, hogy hát én próbálkoztam, dehát nehezebben lehet őket elérni, mint azt, hogy Áder Jani bá ne írjon alá minden szart, amit az országgyűlés az orra alá nyom. Aztán én lettem a hibás, elkezdte baszogatni a fogam, aztán amikor fájt, annyit mondott, hogy hát akkor viseljem el a következményét, ha felelőtlen voltam. Na, nálam ott telt be a pohár, és haraptam rá minden szarjára, amivel matatott a fogamban, és mondtam neki, hogy most azonnal vegye ki a szarjait a számból, nem vagyok hajlandó elviselni tovább, bassza meg magát. Jó, nyilván nem így fogalmaztam, de ez volt a lényege.

Fél óra múlva már a kettővel előtte lévő körzetinél csücsültem, alias Fogtündérnél, becses nevén Dr. Derényi Judit doktornőnél, aztán fogta a fejét, hogy egy: mi történt velem 14 hónappal ezelőtt, kettő: fél órával ezelőtt. Aztán fogott egy ilyen tompább fogban nyúlkálós valamit, benyúlt a fogam belsejébe, kocogtatott kettőt, és a fogam 90%-a, mint a vaj, úgy vált le az ínyemről, és én is csak annyit hallottam, hogy azt kérdezi, hogy mi a fasz.

Aztán próbálta megmenteni, persze tb meg minden nélkül, mert hát azt nem fizetem, mi a fasznak az (be fogom fizetni utólagosan, eskü). Aztán kaptam egy nagyon fasza fogbélgyulladást, majd egy fogcsont gyulladást, az arcom úgy bedagadt, hogy ha lett volna Snapchaten hörcsög filter, csak az arcom egyik oldalára rakta volna rá, mondván, a másik már elég nagy meg pufi ahhoz, hogy hörcsög legyek. Ekkor megpróbálta azt, hogy hát akkor betömi ideiglenes töméssel a fogamat, szedjek antibiotikumot, jó drága volt, aztán reménykedjünk a legjobbakban. Persze nem hogy jobb nem lett, hanem még rosszabb, az ínyem elkezdte kidobni a fogamat, én meg álltam ott, mint fasz a lakodalomban, hogy most mégis mi a picsa van.

Lényeg a lényeg, az lett az egésznek a vége, hogy olyan szinten begyulladt (újra) a fogam, hogy a doktornő benyúlt kesztyűs kézzel, és tudta mozgatni a fogamat, úgy, hogy nem éreztem semmit sem, olyan szinten be volt már gyulladva. Ekkor mondta azt, hogy oké, akkor ezzel nem szarakodunk tovább (szó szerint ezt mondta), elővett egy 30 centis injekcióstűt, beadta, aztán kihúzta az egészet a gyászba. Tartott az egész 1.5 percig, és basszátok meg, éreztem, ahogy a gonosz távozik a számból. És ne tudjátok meg, hogy milyen kurvajó érzés volt. A gyökértömésért kért ötezret, aztán mivel nem vált be, így a húzásért nem kért, azt mondta, karácsonyi ajándék. Ne mondjátok, hogy nem gecijó arc. Mert szerintem nagyon is az.

Erre basszameg, Murphy törvénye, tegnapra volt időpontom (rendes gyökértömésre, csak ugye már nem volt mit tömni, szóval visszamentem kontrollra), előtte való nap meg megfájdult a pofám másik fele, de fent is meg lent is van két rossz fogam, ami megint begyulladt. Hiába mosom, akkor is szar. És akkor nézegeti, nézegeti, hát, itt lesz, amit ki kell húzni (bölcsességfog), mert kettétört, meg lesznek még finomságok. Kifúrta a legszarabbat, erre ahogy fúrta, akkor vette észre, hogy a szuvasodás arról a fogamról átment a másikra is (???), szóval majd azt is fúrogatni kell, mert a két fogam között nincs annyi hely, hogy oda be tudjak nyúlni, ő se tudott, így a szuvasodás tökre át tudott menni.

Szóval most fáj az a fogam is, ha az ünnepek alatt begyullad, akkor mennem kell az ügyeletre, viszont szigorúan csak és kizárólag gyógyszert fogadhatok el. Kilószámra ehetem a Cataflamot meg az Algopyrint.

Amúgy erre az egészre azért tértem ki, mert ez lett volna a lényeg, hogy hát, ezért volt az, hogy sokszor (kétszer) nem jelentem meg a munkahelyen, aztán ezért kaptam is a lebaszást. Azaz nem is a lebaszást, sokkal inkább a baráti, apai, vagyhogymondjam elbeszélgetést, hogy nagyon szeretnek velem együtt dolgozni, de kapjam már össze magam, mert ez így nem állapot hosszú távon. És az az igazság, hogy egyet kell vele értsek, szóval most ezen vagyok, hogy tényleg összeszedjem magam, mert ilyen korrekt állásajánlattal és céggel még nem találkoztam. De még anyáék sem.

És hogy mit jelent a cím? Hát azt, hogy rocksztár lettem, mert a Rock Home-nál dolgozom. Semmi több. De jó érzés rocksztárnak lenni.

Sziasztok.

Ahogy írtam, tényleg pár hónap múlva írom ezt a bejegyzést. Egészen pontosan majdnem 7 hónap telt el azóta, amióta a legutolsó bejegyzésem publikáltam, és úgy vagyok vele, hogy mostmár illendő lenne pár sort írni, hogy mégis mi a fasz van velem. Nem, a szókincsem még mindig nem bővült, és még mindig úgy beszélek, azaz írok, mint egy kocsis.

Amúgy rájöttem arra, hogy ez a blogolósdi annyira nem megy már nekem. Nem azt mondom, hogy nem lenne időm írni, mert amúgy az elmúlt másfél hónapban időm annyi volt, mint a tenger, egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy ténylegesen írjak is bármit. Nem tudom, hogy miért, lett volna rá időm, tudtam is volna miről, aztán végül mégse. Pedig hányszor nekiültem, hogy akkor én most majd írok egy nagyon szép mindenbe belemenős bejegyzést. Aztán mégse. Nem is lényeg; van most 1 órám leírni a dolgaimat, szerintem elég is lesz. Aztán majd kiderül, hogy valójában mennyit használok ki belőle.

Felvenném a fonalat ott, ahol abbahagytam az előző bejegyzésben: mennyire szeretek dolgozni, mennyire jó helyem van, mennyire jó fizetéssel, és kiegészíteném azzal, hogy

meg a nagy büdös lófaszt.

Tök jónak tűnt, egészen addig, amíg a szerződésben nem foglalt próbaidőm le nem járt, azaz a 3 hónap, aztán onnantól kezdve pokol volt pokol hátán. Nemhogy jó volt a fizetésem, hanem egyenesen szar is. Jöhet a kérdés, hogy miért, meg miért nem becsültem meg azt, hogy valaki elviselt, szóval nagyjából leírom.

Szóval, ahol dolgoztam, az nem más volt, mint a FirstPhone Kft., az elején tényleg tök jónak tűnt, aztán 3 hónap után jöttek az ilyen tök random levonások, azért, mert fingtam, vagy azért, mert levegőt vettem. Nem túlzok, a szó szoros értelmében így történt. Jó, nyilván én is ludas voltam, de az egész úgy indult, hogy.

Voltak nézeteltéréseink, dehát ez egy munkahelyen tök normális. Meg sok volt a hülye ember. Én is egy voltam közülük.

A legelső probléma abból adódott, hogy megbeszéltük, hogy X-kor dolgozom, volt egy hosszú hétvégém, péntektől vasárnapig bent szoptam a faszt azon a gyász helyen, aztán amikor odamentem, jeleztem, hogy nekem a hétfő és a csütörtök nem oké, mert dolgom van. Hétfő reggel, épp a hosszúhétvégém pihenem, amikor egyszercsak jön a hívás 9:56-kor, tehát nyitás előtt 4 perccel, hogy hol a kurva isten faszában vagyok, mindjárt nyitás. Mondom mi a fasz van he, hétfő van. Erre kiderült, hogy hétfőre be lettem írva, csak én erről nem tudtam, nem is úgy lett megbeszélve, viszont Excel táblázatba már úgy lett beírva. És innentől kezdve indult el az, hogy csak lestem, hogy ez tényleg 2019 Magyarországa. Mondtam, hogy bemegyek, de nem kellett, majd a kollégám bemegy, mondtam, hogy oké, akkor én vissza is fekszem, cső.

Délután kaptam az értesítést, hogy megjelöltek a Messenger csoportban, jelenjek meg délután 2-re. Fél 2-kor. Úgy, hogy a busz akkor indult a végről, én meg otthoniban szaladgáltam otthon. Persze amúgy meg kellett jelölni, nem mintha nem lett volna egyértelmű, hogy ki jelenjen meg, meg ki nem.

Bementem, kaptam egy "üzletellenőrzési jegyzőkönyvet", amit a "főnököm" töltött ki, ami úgy működött, hogy papíron nem volt főnököm, kollégám volt, viszont meg lett bízva a boltvezetési feladatokkal (?), így főnökösködhetett. Oké, mondom elkéstem, mit kell ezen ekkora hisztériát csinálni, mindenkivel megesett már, plusz mondjuk ha nem 9:56-kor hívtok, hanem 9:30-kor, mikor 9:20-kor bent szoktam már lenni, akkor simán bejövök, max 10 perc késéssel. De nem, mert ugye a főnökömnek is mindig 9:59-kor kellett beesnie.

Abban a dokumentumban állt pár állítás, meg az, hogy most akkor én azoknak eleget tettem-e, vagy sem. Elmondanám, hogy egynek tettem eleget, de ahhoz is hozzá lett fűzve az, hogy amúgy nem, mert a kollégám érdeme, de ebbe nem akart belekötni. Mondom oké. Sorolnám, hogy mik voltak azok a pontok. Idézve. Csakhogy lássátok, milyen igénytelen volt a fogalmazási képesség is ezen az elátkozott helyen.

• Az üzletben a szekrényekbe, pultokba az áruk megfelelően ki vannak helyezve: igen.
• Munkavállaló megfelelő öltözékkel és higiénikusan jelenik meg munkahelyén: nem.
  Turns out, hogy amúgy egy szutykos köcsög vagyok, aki még öltözködni sem tud, és még büdös is. Igen, volt olyan, hogy rövidnadrágban mentem a 40 fokban, meg volt olyan is, hogy büdös voltam, mivel a másik kollégám felvette a pólómat, és elfelejtett szólni, hogy ja, amúgy felvettem, hozz már másikat. És amúgy akkor szét is marta a hónaljam a póló.
• Üzlet és egyéb kiszolgáló területek (raktár [??], irod[sortörés]a, mosdó [NEM IS VOLT MOSDÓNK]) megfelelő tisztán tartása: nem.
  Itt abba lett belekötve, hogy poros volt a polc. Mert az mindig poros volt. Ha nap közben töröltük le, akkor is, és erről tudott a főnököm is, mert ő is elismerte, hogy a felettünk lévő üzlet nagyon poros, és folyamatosan járnak, így száll le a por. Ok.
• Promóciós felhívások, árlisták, egyéb megjelenések megfelelően ki vannak helyezve: nem.
  Itt az árlista a lényeg. Vasárnap nem nyomtattam már árlistát, mert elvitték az utolsó hármat is, mivel általában hétfőn kaptunk új árlistát, hogy nyomtassuk ki. Minek nyomtassak árlistát, ha másnap megint jön, és takarékoskodni kellett a papírral, mert olyan geci csóró volt a bolt, hogy tisztítószert is nekem kellett bevinni?
• A pénztárban és a pénztárgép által nyomtatott pénztárszalagon található összegek megegyeznek, nyilvántartások pontosak: nem.
  Na most, rólam tudni kell azt, hogy ha hiány volt a kasszában, akkor kerestem, hogy hol van. Nem volt a kasszában hiány, tökéletesen volt vezetve, mert figyeltem rá, viszont a központi rendszerben, amit amúgy a NAV nem igazán engedélyez, hogy használjon, hiány volt. Nem kevés. Valami félmillió. Viszont az már az óta, amióta ott dolgoztam, és többször jeleztem, hogy javítsanak ki, mert meg lesz érte valaki baszva. Csak hát soha nem lett kijavítva, aztán az lett érte megbaszva, aki jelezte, hogy ki kéne javítani. Hehe.

És ez után nem is volt megállás, mindenbe is belekötöttek, amibe bele tudtak. Ami abban teljesült ki, hogy volt egy hónap nyugi, aztán augusztus vége fele történt egy olyan probléma, hogy random beállt a derekam munka közben, ami ugye munkahelyi balesetnek minősül, csak hétvégén volt. Szombaton egészen pontosan. A kollégám bejött, a jóisten áldja innen is, én meg táppénzre mentem. Az utána következő héten pedig táppénzen voltam. És ebből jön a következő konfliktus, mert ez sok embernek nem tetszett.

Következő héten szerdán felhívott a szintén papíron nem főnököm, viszont meg lett bízva területi vezetőnek (?), így magyarázhatott, meg hárpiáskodhatott felettem. Igen, Pati, rólad van szó, üdvözöllek innen is! Szóval, ez a csaj ténylegesen hárpiáskodott, elment megnézni az üzletet, tök random üzletellenőrzés, és mivel POROS volt a kibaszott polc, jól lekúrta a kollégám, aki akkor már 5. napja ment (!!!), majd felhívott engem is, és volt egy érdekes beszélgetésünk. Amiben számon kért engem, hogy miért szutykos a bolt, meg mittudomén, aztán amikor tudattam vele, hogy amúgy táppénzen vagyok, és ekkor jött az a kérdés, amire nem számítottam: "mi a bajod, tán büdös a munka?". Elmagyaráztam neki, hogy mizu, viszont előtte volt még egy olyan kérdésem felé, hogy amúgy "figyelj már, neked ehhez mi a fasz közöd van?". Na, ez a kijelentés nekem 20 ezer forint mínuszt jelentett, mivel ez a hárpia elintézte ezt. Csak így. Mert tiszteletlenül beszéltem.

Ezek után jött az, hogy választhattam: vagy kapok még egy fegyelmit (igen, ennyiért, hogy a nem főnökömmel így beszéltem, otthonról, telefonon), és bármikor elküldhetnek, vagy felmondhatok, és akkor fasza lesz minden. Nyilván az utóbbit választottam, és így elkezdődött a 60 napos felmondási időm, ami mint utólag kiderült, nem nagyon kellett volna 60 napnak lennie, de mindegy is. Én azt le is dolgoztam, ahogy le kellett, ez ugye október 10-én járt volna le. Csak ugye szeptember utolsó pár napjában találtak egy balekot, aki bekajált mindent, hiába mondtam neki őszintén, hogy mizu van. Akkor is bekajálta.

Ebből az lett, hogy a felmondásom október 10-én járt volna le, és október 4-től kezdve, ha jól emlékszem, nem kellett bemenni. Ami annyit jelentett, hogy kurvára nem szóltak, hogy hallod, ne gyere jövőhéttől, mert lófasznak nem kellesz, én néztem meg a beosztást, és láttam, hogy amúgy át lett írva a nevem a másik srácéra.

Ja, és akkor erre még rájön az, hogy amúgy nem kerestem magam halálra. Ezzel a folyamatos levonásokkal havi 100-110 között kaptam, a 150 helyett. Aztán így rájöttem, hogy ez nagyon nem oké, úgy, hogy reggel 10-től este 8-ig dolgozom, és - mint utólag kiderült - 4 órába voltam bejelentve.

És hogy azóta mizu velem? Semmi. Keresem/kerestem a munkát, aztán nagyon sokáig nem találtam. Most megtaláltam. Nagyjából. Habár, nem tudom, hogy mi lesz. Sokféleképp kerestem, Profession, csoportokba való posztolás, tényleg, mindenhogy, aztán 2 hete hívott fel egy csávó, hogy aktuális-e még. Mondtam, hogy persze, miben segíthetek? Hát, fel kellene menni Pestre, ezt nehéz így elmagyarázni telefonon, mondom jólvan, de nem tudom, hogy mikor megyek még, mert most nem állok úgy anyagilag. És tudjátok, hogy mi volt erre a válasza? Az, hogy ő tudja.

"Pénteken, kifizetjük a jegyed."

Mondom mivan? Nem akartam elfogadni, de aztán mondta, hogy most ezt kicsit helyezzem előrébb az egomnál, szóval szót fogadtam, és előrébb helyeztem, elfogadtam, elmentem. De engem már ott megvettek maguknak kilóra, hogy benyitottam az irodába, és az első dolog, amit megláttam, az egy golden retriever volt, aki Buksi névre hallgat.

Aztán beszélgettünk, nagyjából vágom, hogy mit kell csinálni: webdesign, sitebuild. Havi nettó 200 körül plusz egyéni vállalkozói. De ez még megbeszélés tárgya. Ezért megyek ma Pestre. Ezt megbeszélni, meg bemutatkozom a kollégáknak. Szóval kíváncsi vagyok, hogy mi hogy fog sikerülni. De a tulajdonos azt mondta, hogy neki nagyon szimpatikus vagyok, szóval vegyem úgy, hogy 80%, hogy fel vagyok véve. De ettől még ott van az a maradék 20 százalék.

Egyéb iránt meg nem tudom, hogy mit írhatnék még. Tudnék, csak lehet, hogy az nem blogtéma, aztán nem szeretném, hogy balhé legyen belőle. Szóval nem írok róla.

Szóval majd még kiderül, de így másfél hónap után nagyon remélem, hogy mostmár rendbe jön az életem. Majd kiderül. Igyekszem jelentkezni mielőbb újra.