EGY

TOMI, 19 20 21 22
Kecskeméti nyomorék vagyok. Minden nap megszámolom elalvás előtt azt, hogy hány órát fogok aludni, aztán rájövök, hogy nagyon keveset. A szavak embere vagyok, tudom és hiszem azt, hogy a szavak nagyobbat tudnak ütni, mint a kezem, és nem azért, mert gyenge lennék. Sok embernek vagyok antipatikus; ha nem kedvelsz, vagy épp az írásmódom nem kedveled, akkor nem kell olvasni, ilyen egyszerű. Lehet jó vagy rossz véleményed rólam, ha értelmesen meg tudod azt fogalmani. Ha nem, akkor meg menj a francba.

Közösségi oldalak

facebook: WWW.FACEBOOK.COM/TAMAS.SINKA.12
instagram: WWW.INSTAGR.AM/STAMAS97
snapchat: @tomiivagyok

 
KETTŐ
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
HÁROM
Indulás: 2012-11-17
 

2012-2020 | i need a cigarette

 

 

 

 

Bitch Better Have My Money

Elkezdtem dolgozni

2019.05.07. 10:24, Tomi

Sziasztok.

A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt pár nap, pár hét, így úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy esetleges helyzetjelentésnek is. A problémák nagyjából megoldódtak, nem akarok százezer szavas bejegyzést írni, de jelenleg nincs jobb dolgom, így írok. Meg azért már hiányzott is, hogy egy helyre kiöntsem, egybefoglaljam azt, hogy mégis mi fán termek jelenleg.

Szóval. Az előző bejegyzést aki elolvasta, elolvasta, aki nem, az nem, aktuálisnak aktuális még, mert azóta is gondolkodom rajta sokat, és próbálom elérni azt, hogy újra azon a szinten legyünk, ahol vagyunk. De úgy szépen lassan elkezdtem elfogadni, hogy valószínűleg ez egy olyan seb, amit úgy mindketten nyalogatni fogunk egy ideig. És ez ha fáj, ha nem fáj, akkor is ott lesz, hogy én ezt megcsináltam. Megváltoztatni nem tudom már, így nem is nagyon akarom - bánom azt, ami történt, de ez már a múlt. A jövőre nézve pedig már felhagytam minden ilyen faszságommal, mert rájöttem, hogy tök felesleges ilyeneket csinálnom. Aki el akar fogadni, az úgy is el fog fogadni, aki meg nem, az nem fog sehogy se. És ez így van rendjén.

Ezeken kívül történt még egy s más. Például faszom tele lett Balázzsal, így leoffoltam. Eltűnt csomó időre, én ettem a faszt két marékkal, nem volt pénzem, hol innen kértem kölcsön, hol onnan, aztán jelenleg ott vagyok, hogy 22 évesen van körülbelül 300 ezer forintos tartozásom. És nem is egy helyre, hanem vagy 5 helyre. És ez nagyon gáz.

Persze azért amikor szüksége lett volna rám, akkor próbált elérni. Ez az egész úgy történt, hogy márciusban eltűnt, "rendbe rakni a céget", mert kilépett az üzlettársa, nekem meg baszott bármiféle munkát adni. "Webfejlesztő" voltam, ami annyiban kimerült, hogy feltelepítettem egy Wordpresst, feltelepítettem egy sablont, kattintottam 2-3-at, és kész is volt a weboldal. Kurvára nem ehhez szoktam hozzá, hogy gyárszalagon gyártsam a weboldalakat, aztán be is sokalltam. Amióta nem ezzel foglalkozom, és nem neki dolgozom, azóta konkrétan Wordpresst alig láttam, Photoshopot csak mémekhez nyitottam meg, de be is zártam azzal a lendülettel. A hobbimból egy olyan dolog lett, amit gyűlölök csinálni, és szabályosan félek tőle, és mindezt neki köszönhetem.

Március végén megpróbáltam elérni, ekkor már 1 hónapja csúszott a szerződés, és 3. hete nem tudtam elérni. Nem vette fel a telefont. Anya telefonjáról is felhívtam, ugye az ismeretlen szám neki, arra pedig felvette az első csörgés után. Persze az egészet azzal magyarázta, hogy vezetett éppen, és nem ért rá. De 2 perc múlva meg már igen? Elég érdekes kimenetel amúgy az egész.

Ekkor kezdtem el munka után nézni. Láttam, hogy van felvétel a Konzolvilágba, beadtam a jelentkezésem, de nem válaszoltak. Konkrétan annyit nem írtak, hogy basszam meg magam, a fasznak se kellek, én meg beleöltem másfél órát abba, hogy a motivációs levelem ne egy sablonos szar legyen, hanem a való életből átvezessem a játékok világába.

Aztán láttam, hogy egy másik kecskeméti boltba, egy telefonok és tartozékaik értékesítésével foglalkozó bolt is keres eladókat. Be is adtam a jelentkezésem, hívtak, mentem állásinterjúra, aztán annyit mondtak, hogy majd jelentkeznek. Hát mondom király, akkor kereshetem tovább. 2 hét után még mindig nem hívtak, aztán amikor beadtam másodjára is a jelentkezésem, rá kb. 15 percre felhívtak, hogy ma be tudok-e menni esetlegesen egy hosszabb beszélgetésre. Én meg mondtam, hogy persze.

Innen indultunk, most 1 hónapja dolgozok itt. Nehézkesen indult amúgy az egész, de már eltelt egy hónap, és rohadt gyorsan. Mintha kettőt pislogtam volna. És megbecsülnek, mert az előző kollektíva gagyi volt, sok hibát csináltak, én meg ráéreztem. Ezért amúgy jó, hogy a Tescoban dolgoztam, átlátom, hogy mi van és mi nincs, meg azért kicsit előnyből is indultam, mert nem volt ismeretlen számomra az adatbázis látványa sem, ők pedig olyasmiből dolgoznak.

Így kerültem ide, tök jó fizetéssel, emberekkel foglalkozom, meg kell őket ismerjem 2-3 perc beszélgetés után, hogy tudjak nekik telefonokat ajánlani, és tök jól megy. Amióta itt vagyok, mondhatni, hogy szárnyal a bolt. Napi 2-3 telefon elment, eddig 2-3 naponta volt egy telefon. És ezt kezdik megbecsülni. Oké, mondjuk nem csak rajtam múlik, mert van két másik kollégám is, konkrétan jelenleg én dolgozom itt a legrégebb óta, 1 hónapja. 

Szóval igazából tök jó. Szeretem, szeretnék is maradni. Nem a fizetésért, hanem azért, mert már most van, aki jön vissza azért, mert nálam vásárolt, meg van elégedve, őszinte vagyok.

Szóval majd jelentkezem pár hónap múlva.

The untold story

2019.03.02. 01:18, Tomi

Az elmúlt napok történései miatt úgy érzem, hogy muszáj leszek leírni pár embernek az elmúlt pár évem dióhéjban. Mert nem, nem mindig voltam teljesen őszinte. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb titkai, a probléma az én helyzetemmel az, hogy ez se nem kicsi probléma, se nem nagy. Ez maga a probléma. Legalábbis számomra.

Viszont ahhoz, hogy elolvasd az egész bejegyzést, be kell jelentkezni, és ide kattintani.

22 éves lettem

2019.03.01. 01:24, Tomi

De igazából ténylegesen azt érzem, hogy oké, 22 lettem, de bent meghaltam. Mondjuk már rég óta így érzem.

Mostanában kurvára nem jön össze semmi - ezért is hanyagoltam a blogot. És ezért is fogom, de azért, mivel unatkoztam, és elkapott a designolhatnék, összedobtam ezt a kicsi módosítás, sokkal otthonosabb is lett. Jobban illeszkedik a mostani hangulatomhoz, mint az előző.

Most az i-re az tette fel a pontot, hogy ma csináltam egy faszságot. Jó, nem most, hanem ez már úgy régóta kezdődött, régóta csináltam, csak ma vallottam be, és ma lett belőle probléma. Nem is probléma. Inkább ma döbbentem rá, hogy igazából egy szörnyeteg vagyok, vagy nem is tudom, hogy micsoda. Úgy bántom az embereket, hogy amúgy nem is akarom őket bántani, meg próbálom úgy alakítani, hogy jó legyen, de kurvára nem jó soha semmi, és minél inkább próbálom ténylegesen úgy csinálni, hogy jó legyen, annál rosszabb lesz.

Csak képzeljétek el azt, hogy milyen érzés lehet valakinek az, hogy megismer egy személyiséged, majd előállsz elé, hogy ja, amúgy vannak mellékszálak, aztán így összegyűlik a sok-sok kis szar egy jó nagy kupaccá és beleöntöm a nyakába - úgy, hogy amúgy nem is ezt akartam elérni.

Vagy képzeljétek el azt, hogy ez a személy a barátjaként tekint rátok, majd ezt elmondod, köpni-nyelni nem tud, és onnantól kezdve mindenkivel többet beszél, mint veled, te meg állsz, és azon gondolkodsz, hogy addig vágd el a saját torkod, amíg ott van, vagy miután elment.

Én végül az utóbbit választottam. Elment, hazajöttem, jöttek hozzám születésnapomra, megköszöntöttek, megvolt a kötelező menet, feljöttem a szobámba, kapcsoltam zenét, és elkezdtem ordítani, bömbölni, nem is tudom, hogy sírtam-e ennyire az utóbbi időben. De valószínűleg nem. Sőt, szerintem soha nem sírtam még ennyire, és soha nem akartam ennél jobban elszaladni a világból, elbújni mindenki elől és soha többet elő nem jönni. Vagy csak szimplán véget venni az életemnek.

Szóval ja, de itt vagyok, de nem látom az élet értelmét - megint nem. De igazából nem is lényeges, már megszoktam, hogy ezt csinálom saját magammal, meg se vagyok lepődve, hogy újra megcsináltam.

De lesz még ennél szarabb úgyis. Ha reinkarnálni szeretnék, akkor meg szóljatok már rám, hogy ne tegyem, mert az élethez annyi közöm van, mint az autókhoz. Még vezetni se tudom őket, nemhogy megszerelni őket.

Ezt meg iderakom, mert délután 6 óta ez megy a szobámban loopra állítva, és nem tudok leállni vele.

Elköltöztem

2018.12.29. 18:16, Tomi

Sziasztok.

Az utóbbi időben felgyorsultak az események, ezért nem is nagyon volt időm írni, beszámolni az új kalandjaimról. Mondjuk jobb is volt így. Most, hogy van egy kis szabadidőm, úgy gondoltam, írok pár sort az elmúlt 2 és fél hónapról, meg arról, hogy azóta hol is járunk.

Egyébként feldobtam ezt a designt. Nem mostani, valamikor 2016-ban készült, de nem volt fent legjobb emlékeim szerint, és mivel már untam azt a fehérséget, így feldobtam ezt. Nagyon nem én vagyok már, de nem volt jobb ötletem, szóval egynek jó lesz, addig, amíg nem csinálok normálisat.

Megpróbálok időrendi sorrendben haladni, hogy követhető lehessen az egész.

Ugye nyár végén elkezdtük árulni a lakásunkat, 20 millióról indultunk, abból kiindulva, hogy 4 lépcsőházzal odébb 20 millióért kelt el a feleakkora, 3x jobban lelakott lakás. Aztán senki nem hívott, senki nem jött, kezdtünk idegesek lenni, mert időközben vettünk egy másik házat, azaz igazából tettünk le foglalót egy 200 négyzetméteres kertesházra. Sokat kell még rá költeni, fel kell újítani, de belevágtunk, mert nem volt más választásunk, az 55 négyzetmétert kinőttük már úgy, ahogy volt: 5-en laktunk benne, öcsém anyámékkal aludt, én meg tesómmal, és még egy kutyánk is van.

Októberig jött csomó ember, már ingatlanosokat is "béreltünk", egyszeri szerződéssel, de ahhoz nem igazán fűllött fogunk, mivel a vételár azt hiszem 4%-át kérték volna az ingatlanosok. Quick maths: 18 millióból 360 ezer forintot kellett volna fizetni az ingatlanosnak. Nem fasza, egyáltalán nem fasza, és mint kiderült, direkt húzták az üzletet, mert látták, hogy sietünk, és próbálták minél nyomottabb áron eladni, csak azért hülyék se voltunk. Inkább benyeltük volna a ~3 millió forintot, minthogy eladjuk 15-16 millió forintért azt a lakást, ahova az összes emlékünk fűz; 20 éve laktunk ott.

Aztán egy vasárnapi délután csörgött a kaputelefon, felvettük, jöttek lakást nézni. Néztünk is mint a kurvaisten, lakás romokban, dél volt, anya főzött, de azért beengedtük. Szétnézett a csaj, mondta, hogy mennyit szán rá, majd leesett az állunk, de még így is több volt, mint amit egyébként ajánlottak érte. Addig a legmagasabb ajánlat 16 millió volt, a csaj 17-et ajánlott érte. Elkezdtünk gondolkodni, én lefeküdtem aludni, kb 3-4 órát aludtam, amikor felkeltem, akkor azzal fogadtak anyámék, hogy elkelt a lakás, a csaj felhívta apát, hogy neki kell a lakás, és 17.5 milliót ad érte, ha jó, akkor még aznap este hozza a pénzt. Anyáék belementek.

Ez volt október vége fele, volt 1 hónapunk elhagyni a lakást. De igazából még ez is gázos volt, mert a csaj majdnem elállt a vételtől, mondván, hogy neki azonnal kell a lakás, nem akarta felfogni, hogy nem másfél szekrényünk van, amit 1 nap alatt ki lehet pakolni. De végül csak nem állt el a vásárlástól, azt mondta, kapunk egy hónapot.

Aztán újra felgyorsultak a dolgok: apa megkapta a kulcsot, próbálta intézni a vezetékes vizet (nem sikerült), elkezdte felújítani a lakást. Kétszer esett a fejére a mennyezetről a vakolat, de kijavított mindent, ahogy csak tudott, 3 hét alatt. Az utolsó 1 hét meg arról szólt, hogy pakoltunk. Hol ezt, hol azt, hoztuk, vittük, parkettáztunk (a ház felső emeletét nem használták egyáltalán, így nem volt se lefestve, se leparkettázva, linóleum volt lerakva), de végül elkészültünk.

durván 1 hónapja élünk itt, azóta fenekestül fordult fel mindannyiunk élete. Még alkalmazkodunk ahhoz, hogy nem városi víz van, és öt emberre van 200 liter melegvíz, meg az is szokatlan még, hogy reggel 8-tól délig óránként egyszer jár a busz. Ez mondjuk átlag csak engem érint, és ez miatt szívtam is már. 9:48-as intercityvel szándékoztam volna elmenni Pestre, gondoltam felkelek 8 óra fele, 8:45-ös busszal bemegyek, hawaii dizsi napfény. Aztán nem jött a busz. Nem értem volna el a csatlakozást, így 10:48-assal mentem végül, de ahhoz, hogy azt elérjem, a 9:15-ös busszal kellett elmenjek, és egy órát várni a hidegben. Nem volt fasza egyáltalán, de ez ezzel jár. Pedig egyébként Kecskeméten élünk még most is, csak egy kertvárosi részén, elég nagy váltás a belvárosból.

Ezek mellé jönnek még azok a dolgok, hogy a wc nem olyan, mint otthon, hanem az az újított francia wc, ahol ha kakkantasz, a víz visszaplaccsan a picsádra (lifehack: rakj bele 3-4 darab papírt, és nem fog), a víz büdös, azaz inkább vasas, de büdös, városi víz meg majd csak tavasszal lesz, mert hiába volt októberben is 15 fok, azt mondták, ők ezt már nem vállalják (2 napos munka lett volna). A net ok, ugyanolyan netünk van, amilyen volt, úgyhogy azon kívül, hogy egyedül vagyok a szobában és büdös a víz, más nem igazán változott.

Tegnap készült el a szobám egyébként, vettünk bele bútort, meg tapétát. Mostmár igazán otthonosnak érzem az egészet. Íróasztalt nem lehet olyat kapni, ami jó is lenne a fentmaradó kis helyre, úgyhogy a régi íróasztalomat hoztuk fel ideiglenesen, és majd csináltatok ugyanolyan színűben, mint amilyen maga a bútor. Beszúrok egy képet, hogy lássátok, hogy is néz ki a szobám. Nekem nagyon tetszik, és tényleg olyan lett, amilyet szerettem volna. Egyébként lehet, hogy nem látszik, ezért leírom: a fal sötét szürke. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egyel világosabb legyen, aztán végül ez nyert, és egyáltalán nem bántam meg. Tényleg otthonos.

Ennyit a lakásról. Az előző publikus bejegyzésemben említettem, hogy junior sitebuilder lettem. Ezt kiegészíteném azzal, hogy

átbaszott junior sitebuilder lettem.

Igazából ugyanúgy dolgozom, csak időközben rájöttem sok dologra, amik arra mertek következtetni, hogy elég durván át lettem baszva.

Alapsztori: felvesznek, diákként, mivel október 31-ig van diák jogviszonyom, 1350-es nettó órabér, hawaii dizsi napfény. November 1, rá lettem beszélve az egyéni vállalkozói szarságra, amibe egyébiránt nem akartam belemenni, de a főnököm győzködött, hogy hajrá, több pénzem lesz belőle, biztosabb bevételi forrás, satöbbi satöbbi. Ennek a vége az lett, hogy november 9-én kaptam egy projektet, aztán december 19-ig kuss volt. December 4-én jeleztem neki, egy hónappal az után, hogy semmi munkám nem volt, és már sík ideg voltam, hogy adjon valamit, vagy vegyen át állandóra, mert ez így nem kóser egyáltalán. Nincs pénzem, a beígért dolgaimat nem kaptam meg, konkrétan semmit se, és eléggé átbaszottnak éreztem magam akkor is, illetve érzem magam azóta is. Egyébként egyéni vállalkozóit nem váltottam ki, mert akkor már tudtuk, hogy költözni fogunk, így nem akartam többet baszakodni vele, hogy azt is átjelenteni ide, stb stb.

Szóval december 19-ig semmi jelzés, viszont december 18-án behívtak egy kecskeméti céghez állásinterjúra. Felhívtam a főnököm, hogy mit szól ehhez, jaj, nagyon örül neki, mert így fogok tudni fejlődni és a többi és a többi. Elmentem, azt mondták, hogy teljesen alkalmasnak találnak a feladatra, de majd visszahívnak. Oké. Főnököm december 19-én hívott, hogy felpörögtek az események, egyből lett 10 projekt, meg kéne őket csinálni, de nem akarja odaadni addig, amíg nem fix, hogy neki fogok dolgozni, stbstb, ez már megagigán bűzlött, aztán abban maradtunk, hogy ok, megcsinálom, de nem úgy, hogy azt mondom, hogy ok, legyen szerződés, mivel előtte hét csütörtökön nem volt még szerződés, azt mondta, nem is lesz, majd csak max a kétünnep közt, egy héttel később meg már egyből van. Mindegy is.

Oké, megcsináltam a projektet, kaptam érte kis pénzecskét, tudtam vásárolni karácsonyra, nem égtem, mint a Reichstag. December 22-én reggel, amikor az öcsémnek mentem ajándékot venni, felhívott a főnököm, hogy neki még aznap kell visszajelzés a másik helyről, meg tőlem, azért, mert december 27-28-án mennének hozzá emberek állásinterjúra,

az én helyemre.

Ezzel semmi probléma nem lett volna, de december 22. Szenteste előtt 2 nappal, szombati napon, amikor már elérhetetlen kb mindenki, és senki nem fog tudni válaszolni nekem. Még ha 21-én hívott volna fel ezzel, akkor azt mondom, hogy ok, tudok beszélni a másik emberkével, akihez mennem kellene dolgozni, de így..? És azzal magyarázta, hogy terveznie kell az ünnepek alatt. Mondtam neki, hogy ok, akkor hívja be állásinterjúra a másik x embert, aztán majd döntse el, hogy ki kell neki, én, vagy ők, ha esetleg úgy alakulna, hogy nem lesz semmi a másik állásból.

Félreértés ne essék, nem vagyok megsértődve, mert épp leszarom, hogy most mi a fasz van. Már régóta éreztem, hogy valami ilyesmi van, főleg akkor, amikor benyögte, hogy "hát az 1350-es nettó órabért kicsit soknak tartom, legyen 930-as", így kaptam volna nettó 150-et, aminek amúgy örültem is volna, csak az már más kérdés, hogy amikor elkezdtük a közös munkát, akkor nemn erről volt szó, hanem arról, hogy 1350 lesz a minimum, amit kapok óránként, az majd csak nőni fog.

Szóval úgy állok most, hogy nincs se pénzem, se munkám, viszont van 48000 forint folyószámlahitelem, és fogalmam sincs, hogy mi a faszt csináljak. Próbálok munkát keresni, de sehol semmi, és tényleg egyre inkább idegesebb leszek, és bánt egy picit az, hogy így át lettem baszva. Mert nem lehet azt mondani, hogy nem lettem átbaszva. Nem úgy tűnik, de nem írtam le mindent, amit le tudnék írni.

Lényegtelen is. Szóval így állunk most, aztán reménykedem, hogy lesz jobb mostanában. Mert ha nem, akkor nem büdös a munka, megyek a Mercedesbe 3 műszakba dolgozni.

Remélem nem 2 hónap múlva írok legközelebb, amúgy.

Metoo

2018.10.14. 00:42, Tomi

Bocs, privát. Túlságosan is az. Muszáj annak lennie. Tovább

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre