A következő posztot mindenki csak és kizárólag saját felelősségre olvassa el, illetve az után, miután elolvasta az alcímet, a bejegyzés címe alatt, ugyanis nem tudom, hogy hogy fogom kifejezni magamat - jelenleg síkideg vagyok, és előfordulhat az, hogy itt fogom levezetni az agresszivitásomat, ugyanis a chatbe írkáló kis köcsög nagyon felbaszta az agyamat.

Kezdeném a sulival. Annyira nem is volt vészes, rosszabbra számítottam. Persze azt jól gondoltam, hogy az osztály körülbelül... 90%-a hozzám se fog szólni, de reggel ahogy odaültem a lányokhoz, úgy gondolom, megértőek voltak, de tényleg. Habár amikor Cs odajött, kicsit furán kellemetlenül éreztem magamat, habár fogalmam sincs, hogy miért, talán azért, mert belé ebben az esetben egy csepp megértés sem szorult (vagy mégis? nem igazán vettem észre), és természetesen belebeszélt úgy, hogy azt sem tudta, hogy mit pofáztam előtte a lányoknak, szóval megint el kellett mondanom ugyanazt, amit előtte 2 perccel. L nem volt suliban, szóval vele nem tudtam beszélni, és sajnos még facebookon sem, de ami késik, nem múlik - pedig igazából tőle tartok a legjobban, és fogalmam sincs, hogy miért. D megígérte nekem, hogy hétfőn jól megbassza a számat - legalábbis ahogy levettem mondanivalójából - , de végül nem lett belőle semmi. Jobb is, mert nem szerettem volna vitát, szerettem volna úgy megbeszélni a dolgokat, ahogy két tizenéveshez méltó, és nem ugatérozva, óvoda szinten. A fiúkkal nem beszéltem, nem is akartam, K nem szól hozzám, habár ez már nagyon rég óta ért, szóval ma le is töröltem a picsába, mert felcseszett, P szintén nem szólt hozzám, amin megint nem csodálkozom, mivel őt is bántottam a bejegyzésemmel akarva, akaratlanul. Szóval ez a helyzet az osztályban, egész kellemesen telt ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam, és reggel gyomorgörccsel indultam el itthonról.

Arra viszont nem számítottam, hogy az egész iskola a blogomat fogja olvasni, mivel mint utóbb kiderült, a fél iskola megtudta a címét, ha nem több, és rajtam csámcsognak. Van, aki szerint jól írok - ilyen van az osztályban is, azok között is, akiket "bántottam" - , és vannak az osztályon kívül is, egészen meglepő módon. De persze van, aki nemtetszését nyilvánítja ki, hol itt, hol ott, amit elengedek a fülem mellett. Még mindig nem bántam meg semmit sem, és nem is fogok, mert ennek így kellett megtörténnie. De azon leakadtam, hogy az említett tanárnő azt mondta, hogy ő sajnálja, hogy töröltem az előzőt, mert folytatnom kellett volna. Komolyan mondom, hogy elképedtem, erre azért nem számítottam volna, sőt. Arra számítottam, hogy majd összetörik benne az a pozitív kép, amit kialakított rólam a teljes bejegyzés elolvasása után, de nem lett igazam, mivel jót nevetett rajta - ahogy hallottam. Vicces, és egyben elgondolkodtató mindez azok után, hogy hogy felfújták magukat azon, hogy én ezt megírtam és publikáltam. Ugyanis szerintem egy tanár jobban átlátja a szerkezeti felépítést illetve a mondanivalót egy szövegben, és ezek után tud mérlegelni, hogy akkor ez most pozitív, negatív, vagy csak poén gyanánt lett megírva. K néni jól vette le, és nem vette vérkomolyan, hanem meglátta benne az én nagyon mélyen eldugott poénomat, amit csodálok. Kíváncsi leszek arra is, hogy vajon az osztályfőnököm fülébe bele fog-e kerülni ez az egész, kinézem az emberekből.

Nem mellesleg nem csak egy tanár tud mostmár a blogom létezéséről, azaz csak a volt blogom ex-létezéséről. Na ezt most jól megaszontam. A lényeg az, hogy hétfőn - ahogy kiderült ez az egész - a kedves osztálytársaim minden órán felhozták a témát, hol így, hol úgy, mindenféleképp el akartak engem süllyeszteni, a legrosszabb azonban ebben az, hogy van néhány épeszű osztálytársam (ebben az esetben, egyébként mindenkinek megvan a maga esze), akik felfogták a helyzet súlyát, és leállították őket, hol hangosan, hol maguk között. Ami jól is esett így utólag. Ezzel persze nem azt mondom, hogy hülyék az osztálytársaim (van kettő, aki szerintem hóthülye, de ez lényegtelen), hanem ezzel kapcsolatban kicsit vérszemet kaptak. Na mindegy, értitek.

Ma többször átgondoltam az iskolában hallottakat, azt, hogy mi történt a hétfői nap folyamán. Átrágtam azt, hogy vajon megérte-e ez mind nekem, avagy sem. Két véglet van. Ha nem derült volna ki, nem tehettem volna szert pár perc hírnévre, viszont az összes barátom - beleértve P-t is, akit nagyon sajnálok most, és igazából csak ő miatt bánom az egészet, de leginkább azt, hogy belekevertem őt is - elvesztem, vagy a másik véglet, hogy kiderült, pont, ahogy történt, szert tettem egy kis hírnévre, hol pozitív, hol negatív viszonyban, de elvesztettem mindenkit, aki fontos volt nekem. Az elsőt választanám. De az élet megy tovább, többen mondták a webesek facebook csoportjában, hogy úgyis el lesz felejtve egy idő múlva, csak hagyjam, hogy a víz lenyugodjon. Ez lesz. Addig pedig csak egy kis hal leszek az óceánban, mert most fel kell építenem megint azt, amit leromboltam. Hogy menni fog-e, az a jövő zenéje, de én hiszek magamban, és abban, hogy emberségesek a többiek, és el fogják ezt felejteni. Mindenesetre a blogolást természetesen nem adom fel, mivel szenvedélyem lett, és imádok írni - és ezzel csak gyakorlok, gyakorlok és gyakorlok, és ki tudja, lehet, hogy később majd ezzel el is tudok helyezkedni. Na és akkor most

Durvuljunk.

Nagyon mélyen tisztelt "Az osztály egyik tagja", akiből már a faszom is televan, meg minden egyéb másom, nem tudok már hogy fogalmazni. Na figyelj cica. Amerikai IP címmel rendelkezel, nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam tudna ilyet csinálni, hogy IP-t vált, mivel nem erősségük az informatika, főleg nem a lányoknak, és mivel csak a lányok akadtak fent az íráson, így ergo csak a lányok írogathatnának minden egyéb mást. Szánalmas vagyok? Elfogadom, lehet, hogy igazad van, ezt döntsétek el ti, de azért az már mindennek a teteje, hogy még a kibebaszott kurva neved sem tudod felvállalni, anyád talán dísznek adta, vagy mi a fasz? Nem elég, hogy írsz mindenhova, persze kamunévvel, hogy ha netántán tényleg az osztályból való vagy, ne tudjam meg, de akkor még itt pofázol is nekem. Ha lenne benned gerinc, és kiemelem mégegyszer, hogy és ha tényleg az osztályból vagy, akkor a becses kis neveddel írkálnál nekem ide faszságokat, nem egy ilyen átlátszó név mögé bújkálnál... Ja, az meg a másik, hogy soha nem kezdene egyik osztálytársam sem "Kedves Tomi"-val mondandót, szóval elég tréül csinálod, de semmi gáz. Na nem is lényeges, nem szaporítom tovább rád a szót, drága az én időm, és még törire sem tanultam. Ja, és még angolra is kéne tanulnom, de lehet, hogy a törit helyezem előtérbe.