Nem is tudom, hogy nekem most akkor teljesíthetetlenek az elvárásaim? Bármennyire is igyekszem, nem tudom magam megértetni egy fiúval sem, ezért konkrétan nincs egy fiúbarátom sem olyan, akivel tudnék bármiről - a szó szoros értelmében bármiről - , és ez már kezd egyre jobban zavarni, mivel D-vel egészen idáig beszéltünk, de gondolom már untattam, szóval átváltott egy szavas válaszokba, ami kurvára szarul esik, mert én tényleg szeretnék mindent beleadni. Rájöttem, hogy az előző osztályom úgy, ahogy van rühell, vagy nem tudom, inkább nevezném úgy, hogy csak szégyell, gondolom az miatt, hogy buktam, ami szarul esik, mivel én soha nem lennék olyan velük, mint amilyen ők velem. Mert hiába tagadják, hogy ugyanúgy kedvelnek, én érzem azt a lenézést, meg azt a tekintetet, de ebbe nem is akarok belefolyni, mert egyre jobban csak szarul esik.

Suliban nincsen semmi. Megírtam a töri témazárót, de nem tudom, hogy hogy sikerült, mivel nem tudtam befejezni. Az utolsó feladatba belekezdtem, de az első mondat után összeszedte a tanár, így csak annyit tudtam beleírni, hogy "az Aranybulla 1222-ben kiadott", és itt befejeződik a mondat, mivel nem tudtam befejezni, pedig be tudtam volna úgy, hogy 1351-ben módosult, és ebből kiemelni pár részt. De végülis nem hiszem, hogy ezen függne a 4-es, mivel 5-ös tuti nem lesz, de azért a 4-ben még reménykedem, nagyon-nagyon reménykedem.

Az előző blogommal kapcsolatban már elmúlt minden hullám, már leszálltak a témáról, és úgy érzem, kezd kiegyenesedni a helyzetem. Tudtam volna írni egy nagyon jó hasonlatot, de nem teszem, mivel nem akarok paraszt lenni, habár ezzel a mondatommal szerintem mindenkinek elárultam azt, hogy mire gondoltam. Kiegynesedett a helyzetem, mint a... Igen.

Megszületett az unokaöcsém. Nagyon aranyos kisbaba, 4 kiló és 53 centivel született, rengeteg haja van. Nem csodálkoznék, ha olyan sűrű haja lenne, mint amilyen nekem volt, mert tényleg csoda, hogy mennyi haja van. Miért akartam a hajat elipszilonos jével írni nem tudom. Az anyuka jól van, sőt, kicsattan az egészségtől, a szépségtől és a boldogságtól. Hihetetlen, hogy a boldogság mennyivel meg tudja szépíteni a lányokat, és ezt már Rékán is észrevettem, hogy sokkal szebb volt akkor, amikor boldog volt, mint amikor kevésbé, mert a kisugárzása teljesen más akkor az embernek.

Most nézegetem, hogy mennyire jól szórakoznak ők, és rájöttem arra, hogy mennyire jó a barátságuk, és arra is rájöttem, hogy én mennyire egyedül vagyok. Nem tudom, hogy szívesen ott lennék-e vagy sem, de szívesebben ülnék ott, mint itthon, ebben biztos vagyok, és most össze-vissza beszélek, mert nagyon ideges vagyok. Vagy inkább boldogtalan. Vagy a kettő együtt, és már cigim sincs, és felcseszem magam minden szaron. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha ma időben lefekszem, mert így inkább nem akarok fent lenni.

Megadtam Rékának a blogomat. Azt mondta, hogy jól írtam, és érdekesek voltak a bejegyzések, mert úgy írom, hogy a saját gondolataimat írom le konkrétan, és mint tudjuk, mindenki szeret más fejében turkálni, és maximálisan igazat kell neki adjak. Talán ezért szeretik olyan sokan olvasni az oldalt.

Ja, és eldöntöttem azt is, hogy ki fogok építeni egy regisztrációs rendszert. Most viszont megyek. Bocsi az összevisszaságért.