Nem tudom, hogy hogy kezdjem el, mivel van is kedvem írni, meg nincs is. Azaz inkább úgy foglalnám össze, hogy van kedvem írni, csak ahhoz nincs kedvem, hogy összefüggő, értelmes mondatokat fűzzek a szavakból, meg ahhoz sincs, hogy az agyam eldugott részeiből előkeressem a halovány emlékeket ahhoz, hogy megtudjam, miről is akartam írni még reggel. Mivel mindig reggel van nagyon-nagyon sok ötletem, de mire hazaérek, elfelejtem őket. Szerintem be fogom vezetni azt, hogy viszek magammal kicsike cetliket, és felírom magamnak, hogy miről akartam írni, mi bántott, mi nem. Mondjuk elég hülyén néznék ki mondjuk a buszon, hogy így random előkapkodnám a jegyzetfüzetem és jegyzetelnék. Így is hülyének néznek, ezek után méginkább annak néznének. Szóval inkább hagyom.

Mi történt, mi történt.. Ja, tudom. Anyáék felbasztak, megint, sikeresen. Komolyan mondom egyre inkább ignorálnám őket, mert egyre inkább úgy érzem, hogy buták, mint a föld. Meg azt érzem, hogy nem adnak teret nekem, márpedig egyre inkább érzem azt is, hogy nagyobb, nagyobb és nagyobb helyre, térre van szükségem a magánéletemben. Mindig meg akarják nekem mondani azt, hogy mit csináljak és mit ne, és ezt már olyan szinten meg akarják szabni, hogy lassan már ők szabják meg azt is, hogy percenként hányszor vehetek levegőt. Lehet, hogy kicsit erősnek hangzik, de igazából tényleg ez van, de már évek óta, és egyre jobban úgy érzem, hogy gyülemlik, gyülemlik, gyülemlik, aztán egyszer csak robbanok, és akkor meg van két lehetőség. Az a) lehetőség az, hogy megmondom nekik a frankót, erre fogják a grabancom és kibasznak a picsába csövülni, vagy a b) lehetőség az, hogy megmondom nekik a frankót, és megsértődnek. Igazából a második lehetőség jobb lenne, mivel lenne fedél a pofám fölött, és tudnám fogni a wifit is, kényelmesen az ágyamból. Hogy ezt most miért írom? Azért, mert kaptam a KFC-től 3000 forint értékű vásárlási utalványt azért, mert nem nyitottak ki akkor, amikor meghirdették, én pedig elmentem, és megírtam nekik, és most ők akarják megszabni azt, hogy én azt mikor költhetem el, mire, és kivel. Ma nyitott ki, elmentem, hogy egyek egy kicsit, anyának az volt a baja, hogy ettem itthon is, aztán meg elmentem találkozni D-val, és beültünk a KFC-be enni. És az is baja, hogy az egyik ezres kupont felhasználtam. De könyörgöm, az az én kuponom, köcsög vagyok, és nem fogom hazahozni a kaját, mivel én írtam meg azt a kibebaszott posztot, és nem ők, és én kaptam meg a kupont, és még mindig nem ők. És ezért csesznek fel, mivel most úgy körülbelül fél évig fogom ezt hallgatni. Mint amikor vettem 15 ezer forintért egy cipőt, ami szétment fél év alatt, azóta is hallgatom, hogy kell nekem Budapestről cipő. Kell bazdmeg. Az én pénzem, arra baszom el, amire akarom, és had ne mondja már meg - még a szüleim se! - nekem senki se, hogy mire cseszem el. Na szóval téma lezárva, és most egy kicsit lenyugodtam.

Mondtam már, hogy megszületett az unokaöcsém? Olyan kis aranyos, még mindig, alig várom, hogy megfogdoshassam, úgy imádom a babákat. Habár nem tudom, hogy például saját gyerkőchöz mennyire lenne türelmem. Tényleg nem tudom. Majd meglátjuk, addig végülis még sokat változhatok, és természetesen - mint mindenki más - fogok is.

Ma lefutottam a coopert. Vicces volt, mivel a 11-esekkel együtt futottam egy kis ideig, ők 4 perccel hamarabb fejezték be, mint én, mivel 4 perccel hamarabb is kezdték. Futottam hét és fél kört, ami tőlem jónak mondható, mivel én még ennyire se számítottam, habár a közepénél már nagyon-nagyon fulldokoltam, és rosszul voltam. Nagyon sütött rám a nap, és melegem volt, de a zene mozgatott. Tényleg amúgy, ha nem lett volna muzsika a fülemben, akkor nem futottam volna még ennyit sem. Így pont meglett a hármas, de nem tartom fairnek, hogy a lányoknak 8 körtől ötös, a fiúknak meg 11-től. De igazából mindenhol ez van, és sokszor már azt mondom, hogy inkább lennék lány, minthogy mindenből a jobbat, a többet kelljen csinálni.

Na, időközben eszembe jutott, hogy mit akartam még leírni. Megfigyeltem már nagyon rég óta, hogy az osztályban van egy fiú, aki körül év elején nem forgott semmi sem, most meg a fél osztály. És nem tudom eldönteni, hogy miért. Miért? Nem azért, merthogy irigy lennék rá, vagy féltékeny, vagy bármi. Annyit tudok mondani, hogy régen az voltam, irigy is és féltékeny is, de aztán jobban megismertem, és rájöttem, hogy nem, nem vagyok sem irigy, és féltékeny sem, mert sokkal többet érek nála emberileg (szerintem), és igaz, hogy nem nézek ki úgy, mint ő, de legalább emberibb vagyok, nem utálom a cigányokat, és nem mondom azt, hogy az összes zsidó megérdemelte a holokausztot. Egyszerűen undorodom ettől a fajta seggnyalástól, és a legszívesebben beleordítanék mindenki pofájába, hogy vedd már észre magad, hogy mit csinálsz, de akkor meg már megint én lennék a fekete bárány. Habár ma hangot adtam nemtetszésemnek: K nem jött el ebédelni, és megjegyeztem elég hangosan, hogy "bezzeg ha Á itt van, akkor mindig eljössz", de nem szólt rá semmit. Egyszerűen úgy kezel mindenkit, akin észreveszi, hogy lehet, mint egy marionettbábut, és ez engem felcsesz, mert 16 éves. Mi lesz később? Vicces egy sztori, pedig év elején még tényleg bírtam, sőt. De mostmár egyre inkább kezd átfordulni ez a pozitív vélemény negatívba, ami már régóta érlelődik bennem, csak nem tudom, hogy mikor fog belőlem kibukni.

Nincs kedvem holnap iskolába menni. Megyek töltök egy pár szál cigit holnapra. Jóéjt.