Amúgy nem, nem kéne, mert nemrég nyomtam el, és azt hiszem, mára el is felejthetem a témát. Maximum este, egy kakaó mellett fogok megint rágyújtani, aztán töltök egy pár szálat, és megyek aludni, de majd még meglátjuk.

Akkor ezek után gondolom én felmerül pár emberben az a kérdés, hogy miért pont ez a cím. Hát kérlekszépen azért, mert csináltam egy csoportot a blognak, facebookon. Jöjjön a következő kérdés: miért. Azért, hogy a személyesebb bejegyzéseket el tudjátok olvasni, ugyanis úgy döntöttem, hogy a saját magam védelme érdekében a személyesebb bejegyzéseket, ahol szeretnék ócsárolni pár embert, nem fogom ide kiírni, mert nem fogom megint megjárni azt az utat, amit megjártam eddig, amiért nem voltam elég körültekintő. Jól megszoptam, de igazából annyira tényleg nem érdekel, mert már mondhatni, hogy kezd elülni a vihar, sőt. De még nem iszok előre a medve bőrére, nyilván kell még egy kis idő - mondjuk egy nyári szünet - arra, hogy teljesen elüljön.

Egy kis ez meg az. Regisztrálni itt tudsz, és ahhoz, hogy a regisztrációkat el tudjam fogadni, be kellene lépned ebbe a csoportba. Mivel csak én dönthetek arról, hogy ki léphet be és ki nem, így gondolom evidens, hogy itt is meg fogom válogatni azt, hogy ki léphet be, mivel ez egyfajta hirdetési felület is lesz, hogy ha új poszt kerül ki, és szeretnéd elolvasni, akkor el tudd egyből. Hogy min kell úgymond átmenni ahhoz, hogy elfogadjam a regisztrációdat? Egyszerűen csak annyit, hogy valósághűnek kell lennie az adatlapodnak, mivel azt kinézem az osztálytársaimból, hogy fake facebookot csinálnak, és azzal akarnak regisztrálni. Miután regisztráltál és azt el is fogadtam (először meg kell majd erősíteni a regisztrációt), belépés után oldalt lesz egy plusz modul, amiben először a bal oldali linket kéne elolvasgatni, ahol írtam egy keveset, aztán pedig a bejegyzéseket is olvashatod. Sok bejegyzést tettem át publikusból privátba, mivel semmitmondóak voltak, de a legtöbb régi cikk megmaradt, ezeket el tudjátok olvasni. Habár még a napi bejegyzéses dolgokat szeretném törölni, csak még nem volt hozzájuk kedvem - 18 bejegyzést kéne azt hiszem törölnöm, szóval.. Nem, tényleg nincs kedvem.

Az iskolából már egy csomóan megtudták az új blogom címét. Az osztályből egyelőre három ember tudja, ebből kettőnek én adtam meg, egy pedig megtalálta, mivel keresgélt a G-Portálon, de igazából mivel mindhármukban bízok, így nem zavar az, ha olvassák. Ezen kívül tudja még Réka, és az a tanár, aki a kiránduláson volt velünk, mert elnyerte a tanárnő a bizalmamat. Idéznék abból, amit írt nekem, remélem nem fog érte megharagudni.

"Azt nem gondoltam, hogy feladtad, max egy időre. Szerintem őszinte volt és humoros. Bár tudjuk, hogy az igazság fáj. Te egy görbe tükröt tartottál a művilág elé."

Nem tudom leírni azt, hogy ez mennyire jól esett. Talán azért, mert felnőtt, és mellesleg tanár, és lehet, hogy a tűzzel játszom, de szeretek veszélyesen élni. Mindezek mellett, ha keresztbe szeretett volna nekem tenni a tanárnő, már rég megtette volna, és nem hiszem, hogy pont ő hazudna nekem, vagy bárki másnak, mivel felnőtt. És megint hangsúlyozom azt, hogy tanár. És jól esik az, hogy egy ilyen ember ismeri el a munkámat, azt a munkámat, amit szívvel, lélekkel csinálok. Ezért éri meg számomra a blogot írni - mert nagyon sok dícsérő szót kapok, meg miegymást. Mellesleg a tanárnő szavain gondolkodtam, és rájöttem, hogy tényleg, én is így érzem, hogy mindig próbáltam őszinte lenni, és az igazság tényleg, nagyon sokszor fáj. Sőt. Mindig fáj. De talán szükség van ilyen emberekre is, akik nem félnek megmondani a véleményüket.

Ma az iskolában eléggé felcsesztem magamat, szokás szerint testnevelés órán. Á már megint úgy gondolta, hogy a csapat csak belőle áll, és mivel ő a legjobb tesiből, ő bármit megcsinálhat, áthághatja a szabályokat, megmutathatja azt, hogy ő a Jani, ahogy Nóri mondaná. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy nem csak engem baszott fel, hanem konkrétan azokat is, akik játszottak volna normálisan, de nem tudtak miatta. Legtöbbször legszívesebben beleordítanék a pofájába, hogy "BAZDMEG ÁLLÍTSD LE MAGAD MERT FELRÚGLAK", de nem bántom, se szóval, se tettel. Nem vagyok az a fajta ember, de azért meglátszik az is, hogy egyre jobban kezd irritálni, és félévkor azt mondtam, hogy maradjon, de mostmár ez kezd áthajolni abba, hogy inkább menjen. És ezért kicsit szégyellem is magamat. Mellesleg gondolkodtam a tegnapi írásomon, és rájöttem, hogy hazudtam, mivel igenis irigy vagyok rá, mindenért. Azért, hogy őt jobban szeretik, azért, mert ő jobban néz ki, jobban öltözködik. Olyan gyerekes dolog ez, de nem tudok rajta túllépni - év elején még én voltam úgymond a középpontban, de év végére fordult a kocka, és ő áll nyerésre, ami már sokszor arra megy, hogy minél jobb és jobb legyek nála, egyfajta versenyszellem alakult ki bennem. De nem tudom, hogy ez most egészséges-e, avagy sem, mivel minél nagyobb rajtam a nyomás, annál rosszabbul sikerül minden, és ez.. Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez normális lenne, de talán jöhet egy jogos kérdés: mi normális rajtam?

Egyébként ma rájöttem arra is, hogy szerintem sokkal intelligensebb és komolyabb vagyok, mint az átlag, és ebben megerősített Nóri is, ami jól esett, mivel ha ő így látja, akkor gondolom, hogy igazam van. Nem mellesleg a kórházban tett látogatásom alatt rájöttem pár dologra: nem én vagyok a kétszínű. L kikotyogta minden titkomat a barátnőinek, akik aztán jót röhögtek rajtam. Nem tudom, hogy ezért kicsapjam-e a balhét, vagy sem, de inkább csak röhögök magamban halkan, hogy mennyire buták, mert azt hitték, hogy soha nem fogom megtudni a turpisságukat. Hát... How about no. És ez is felidegesít, hogy én voltam a szar, miközben ők sokkal inkább voltak velem kétszínűek, mint én velük, de igazából már elfogadom ezt is. Nem érdekel. Erős vagyok, mint amilyennek egy fiúnak kell lennie.