Olyan nagyon hideg van, hogy az már majdnem fáj. Reggel arra keltem fel félig másnaposan, hogy rohadtul, de be kell takaróznom, mert konkrétan belém fagy a kaksi is. Betakaróztam, aztán meg már az volt a baj, hogy melegem van. Egyik lábamat kivágtam a takaró alól (nem szó szerint érteni), máris jobb lett minden. Szóval nagyon király vagyok. 11-kor meg arra ébredtem fel, hogy megsülök, és végül csak felkeltem, pedig megfogadtam, hogy egész nap aludni fogok, mert nagyon rosszul voltam, de nem akarok ennyire előrehaladni. Szépen sorjában.

Szombaton reggel felkeltem annak rendje, módja szerint, de nagyon fájt a fejem, szóval elindultam kifele a konyhába, hogy bevegyek egy fájdalomcsillapítót. Igazából már szerda óta fájt, de annyira nagyon nem érdekelt, gondoltam, front van, majd elmúlik. Hát nem múlt el, csak fokozódott, de annyira, hogy pénteken már 3 fájdalomcsillapító volt bennem két órán belül, mert elmúlt 20-30 percre, és megint elkezdett fájni, szidtam is eleget az anyukájától annak, aki kitalálta a fájdalmat. Na, ez aztán értelmes mondat. Nem baj.
Lényeg a lényeg, felkelek, de érzem, hogy valami nagyon nem lesz oké. Eléggé gyengének éreztem magam, de nem érdekelt, feltápászkodtam, aztán ahogy indulok ki a konyhába, összeesek. Fejemet - sokak számára most sajnos - nem vertem be, de elég nagy ijedtséget okoztam azzal a nagyon szép esésemmel. Olyan szépen tudok esni, hogy az hihetetlen, egyszer videóra kéne venni, ahogy elesek. Most eszembe jutott az, amikor tesómmal versenyeztünk, hogy ki tud magasabbra rúgni a levegőben, aztán amikor én jöttem, feszülős nadrág volt rajtam, fellendítettem a bal lábamat, aztán a jobb is lendült a bal lábam után, a fejem meg a földön koppant egy hatalmasat, mindenki szakad a röhögéstől. Én meg sírok. Legalábbis az egyik szemem azért, mert hát fájt a fejem, a másik meg a röhögéstől. Vannak ilyen érekes dolgaim.
Megmértük a vérnyomásom, 150/90 volt, ami magasnak számít, meg 100 körüli pulzus. Mondtam anyának, hogy biztos átmeneti, majd megmérjük később. Elmentünk Tiszakécskére, mert unokatesóm születésnapja volt csütörtökön, és azt ünnepeltük, odaérünk, megmérjük: 180/120 meg 98-as pulzus. Mi a fasz. Szaladunk egyből az orvoshoz, mert már hányingerem is volt meg minden apám fasza, mondja az orvos, hogy tényleg magas, de fel vagyok pörögve, menjek el bulizni, jót fog tenni. El is mentem. Be is rúgtam, minden frankó volt, viszont volt egy kis incidens, ami igazából nem is incidens volt, csak nagyon szarul esett. Az a lényeg, hogy van egy unokatesóm, akivel... Nem volt túl felhőtlen a kapcsolatunk sokáig, meg most se teljesen az, de nem tudom megérteni, hogy miért. Én annyira próbálok változtatni magamon azért, hogy jóba legyünk, de igazából soha nem sikerül, és már annyira szánalmasnak tartom magamat azért, mert ennyire teperek, hogy fú, köpni tudnék. Lényeg az, hogy Vikivel voltam, Viki odament hozzá, állok Viki mellett, rám se néz. Köhintek, krákogok, már mindent csinálok, haverja észrevesz, köszön, köszönök neki, unokatesóm meg még mindig semmi. Nézem, mi a fasz. Már majdnem belemászok a képébe, és még mindig semmi. Osztálytársai odajöttek, körbeöleltek, megkínáltak cigivel (amilyen spur vagyok el is fogadtam), mentek tovább. De unokatesóm még mindig nem néz rám, én meg már kezdem kellemetlenül érezni magamat, szóval továbbmegyünk, és mondom Vikinek, hogy ez milyen kellemetlen volt, amire ő csak annyit mond: "van különbség a nem veszem észre, és a nem akarom észrevenni között". Csak nem tudom elképzelni azt, hogy miért ne akarna észrevenni. Na mindegy.
Visszaértem unokatesómékhoz (sok unokatesóm van Kécskén, szóval nem hozzájuk) 3 óra körül, le is feküdtem iziben, lecsuktam a szemem, de nem tudtam aludni. Fent voltam 4 óráig, aztán elkönyveltem magamban, hogy oké, akkor nem fogok tudni aludni az éjjel, szóval felkeltem, elszívtam egy cigit, szenvedtem kicsit unokaöcsémmel (akivel babáztam, előző posztban látni lehet a képet), 6 órakor benyomtam a Teen Wolf negyedik évadjának második részét, megnéztem, aztán felkeltem, és elmentem találkozni Nórival. Hozott nekem gumicukrot. Annyira imádtam. Na izé, ennyit akartam erről, aztán olyan vasárnap este fél tízkor aludtam el, 32 óra ébrenlét után aludtam 14 órát. Azért az nem semmi.

Mivel a laptopom bemondta az unalmast, most tudom befejezni a bejegyzést, szóval már semmiféleképp nem tegnap írtam meg. Tiszta gáz. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg lett-e valami baja annak a szarnak. Majd reggel utánajárok.

Mivel hétfőn sokáig aludtam, így a doktornéni meglátogatása keddre maradt. Annyit mondott, hogy igen, elég magas a pulzusom is és a vérnyomásom is, meg adott beutalót vérvételre és kardiológiára. Kicsit félek, mert nem tudom, hogy hogy bírnám azt, hogy folyamatosan, minden nap kelljen bevennem gyógyszert. szóval... Ja.

Tegnap (szerdán) találkoztam Annával, és ittunk is kicsit. Tök jól éreztük magunkat, de volt egy pár olyan dolog, ami nekem bökte a csőrömet, ilyen volt az, amikor a barátja apától kért cigit, mondván, hogy az övé drága, és nem akarja elszívni. Nem tudom, csak én vagyok úgy, hogy ha megveszek egy doboz cigit, akkor nem kérek mástól, és azt addig szívom, amíg van? Vagy nem tudom, lehet, hogy ez csak nekem volt furcsa, de azért na. Meg annyira... Smucignak tűnt a srác, pedig nem is olyan rossz arc, de azért ez nálam eléggé beütött. Ma hívtak volna dombra, de rosszul is voltam, meg igazából kedvem sem volt, ebből kiadódóan, ezt még fel kell dolgoznom nekem, és egy kis időbe bele fog telni, úgy érzem.

Ja, amúgy elkezdtem dolgozni egy új kinézeten, de még nem tartok konkrétan sehol sem. El fog ütni a mostaniaktól megszokottól, de szerintem jól fog kinézni, ha egyáltalán látni fogjátok. Mindenesetre, ha fel is kerül, akkor biztosan meg lesz reformálva sok menüpont, meg próbálom kicsit még egyedibbé csinálni az oldalt. Valami olyanra, hogyha valaki feljön, akkor azt mondja, hogy "ez igen".

Nemsokára lesz egy cikk is, amiben a kicsit hátrébb lévő, nem olyan nagyon felkapott portálokat szeretném nektek bemutatni, de még válogatnom kell a portálok között. Várnám a jelentkezőket, a chatbe, vagy hozzászólásban.