Fú de gecirég írtam, és olyan gecimenő vagyok, hogy minden szóba beleírom azt, hogy geci, geci. Na jó, abbahagytam a gecizést, nem akarom tanulatlan idióta látszatát kelteni - hiába vagyok az - , helyzetet jelenteni jöttem.

A helyzet az, hogy az utolsó nyári szüneti nap ma van, ami kicsit elszomorít. Konkrétan nem csináltam semmit sem egész nyáron, kétszer ha voltam bulizni, és kicsit elszomorít ez is, mint minden más, ami az életemben történik. Nem tudom, hogy mit akartam még ide írni.

Megcsináltam egy tök jó dizájnt, aztán rájöttem arra, hogy már megint nagyon hasonlít Gabriel kinézeteire. Gondolkodtam rajta, hogy akkor most mi legyen, hogy legyen, felrakjam-e vagy sem, mert amúgy nekem annyira de nagyon tetszik, hogy az hihetetlen, de végül a lelkiismeretem győzött (és Gabriel érvelése), és nem raktam fel. Azóta nézegetem a külföldi blogokat, nézegetek mindent, Picasso festményeket, művészek műveit, de nem akar jönni az ihlet. Igaz, nem is nagyon erőltetem a dolgot, mert egyszer - remélhetőleg - majdcsak jön az ihlet, az inspiráció. Lehet, hogy több inspirációs blogot kellene olvasnom. Ez kicsit erős volt. Vagy nem. Vagy leszarom.

Őszinte leszek, utálom az iskolát. Annyira örültem annak, hogy nem kell visszamenni két és fél hónapig, hogy nem kell olyan emberek között lennem, akik utálnak engem - és akiket én is utálok - , de most megint vissza kell mennem, és ez annyira lehangoló. Az vígasztal, hogy jó padtársam lesz, igaz, Móni is jó volt, de vele az utolsó pár hónapban már nem értettem meg magam úgy, ahogy régebben, valamikor év elején, és az is kicsit bántó volt számomra. Úgy éreztem, hogy nagyon ignorál, igaz, nem csak én éreztem így. Kíváncsi vagyok, hogy a tesitanár ki lesz, de annak örülnék a legjobban, ha Mariann maradna. Imádom azt a nőt.

Gépem még mindig nincs, ha minden igaz, ma elkészül, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. De azért reménykedem mégis, mert megtehetem. Annyira balfasz vagyok.

A munkahelyemről majdnem kirúgtak, de lehet írtam már a bejegyzésben. Nincs kedvem visszaolvasni, inkább leírom mégegyszer, hadd gyarapodjon a terjedelem. Röviden és tömören annyi történt, hogy van egy füzetem, amiben vezetem, mikor kell mennem dolgozni, mennyit kapok, mennyi pluszom vagy minuszom lett, és ebbe elfelejtettem beírni egy időpontot. Ergo elfelejtettem elmenni dolgozni is. Ötezer forint minuszban, és elvették tőlem az összes kiírt műszakomat. Ezért másokat kirúgtak volna, de mivel már nagyon sokszor segítettem ki a csajt, így nem rúgott ki, de első és utolsó alkalom volt, ezt megfogadtam. Így mostmár "csak" harmincezer forintot fogok kapni a 45 ezer forint helyett. És ez gyarapodott volna 60 ezer forintra is. Nagyon mérges vagyok magamra, de az én hibám. Majd mostantól jobban figyelek.

Azt hiszem, ennyit akartam. Majd írok nemsokára - ha minden igaz - . Addig is itt egy zene. Inspirációs zene. Nem tudom, mit szólna hozzá a G-Portál, ha a következő dizájnon "big fat ass"-ek lennének. Hah.