Na, hát hazaértem. Sokatok bánatára nincsen semmi bajom, élni fogok még egy ideig - remélhetőleg -, és nem visz el a dementor sem a csókjával. (SAJNOS, gondoljátok páran.) Talán kicsit fáradt vagyok, pedig egy dolgom volt bent a kórházban: pihenni. Nem igazán ment, nem tudok a saját ágyamon kívül úgy pihenni, aludni, stb. Szerintem nem kell ecsetelnem. Habár vannak olyan emberek, akik ha a sivatagban lennének, betakaróznának homokkal, és jót szunyálnának. Na, ez nem én vagyok. Szeretem azt a rohadt szar és kényelmetlen ágyamat. Meg igazából a légkör is szerepet játszik, nyilvánvalóan. Vagy annyira nem is nyilvánvalóan. Vagy mégis. Jaj, rohadtul nem vagyok magabiztos.

Naszóval. Bementem hétfőn, hazajöttem ma. De mi történt az elmúlt 5 napban? Volt csomó vizsgálatom, meg ilyenek. Dög unalom. A vizsgálat része. De amúgy sok vicces dolog pergett le a szemem előtt, igyekszem kicsit szortírozni az emlékeimet. Vezettem magamnak a telefonomban kórháznaplót, innen a cím is. 

Szeptember 8, hétfő

Reggel 8-ra ott voltunk a gyermekosztályon, mivel még nem vagyok 18. Vegyes érzésekkel fáradtam be, mert igazából nem volt kedvem sem, de azért mégiscsak motoszkált bennem, hogy milyen lesz távol lenni a biztonságot nyújtó otthonomtól, a szüleimtől, a testvéreimtől, a kutyámtól. Szóval vegyes érzésekkel vágtam neki ennek az egésznek. Kiválasztottam a lehető legfaszább ágyat a kórteremben, ráültem, kényelmetlen volt, még az itthoni ágyamnál is. Hiába szar az itthoni ágyam, akkor is az enyém, azzal a baszott nagy lukkal a közepén, mert ott nincsen alátámasztva a matrac. Na mindegy. Folytatnám, de mindig megzavartok. Szóval bementem, anyáéktól könnyes búcsút vettem anyáékat elzavartam haza, hogy ne égessenek, és próbáltam beszélgetni. Hárman voltunk bent a szobában, Dia, egy anyuka, akinek a nevét nem tudom még mindig, és Ádám. Ádámról azt hittem, hogy velem egykorú, de mint kiderült később, 13 éves, hetedik osztályos. Ahogy megtudtam, hogy mi miatt került be, majdnem elnevettem magam, de aztán rájöttem, hogy mekkora egy paraszt vagyok. Szegényt azért hozták be, mert felrázta a traktor a testét (nem nevethettek). Vicces volt, ő is nevetett rajta, szóval én is nevettem rajta. Anyáék délután jöttek vissza, hoztak nekem kaját. Életmentő volt, kegyetlen szar koszt van a gyermekosztályon, habár még mindig jobb, mint a kórház többi részén. Tipikus kórházi kaja. Undorító. De azért megettem, mert nem volt más, és éhes voltam. Este a velem szembe fekvő kisfiú rosszul lett, és állítólag haldoklott. Tüdőgyuszija van 8 évesen, és a teste már nem reagált semmiféle gyógyszerre. Imádkoztunk érte, még én is, pedig nem is vagyok vallásos - nem is hiszek Istenben, meg Jézusban sem.

Szeptember 9, kedd

De szarul aludtam. Ezt írtam fel 7:30-kor a telefonomba. Olyan vicces, hogy tényleg nem bírtam aludni, pedig álmos is voltam. A kisgyerek túlélte az éjszakát. Ezen kívül nem történt semmi érdemleges, vettek vért, aztán megint, mert valamit elszámoltak, és körülbelül 3x magasabb volt a nátrium és klórszintem, mint a normál, de mivel nem reagált a testem erre, így inkább megmérték mégegyszer, mer' meghalok (ne gondoljatok arra, hogy kinyírjátok az orvosokat és nővéreket, mert nem döglöttem meg). Anyáék megint hoztak nekem kaját. Rántott húst, sültkrumplival. Meg adtak nekem cigit, egy fél dobozzal. Olyan boldog lettem hirtelen, hihetetlen, mennyire fel bír vidítani egy tál sültkrumpli rántotthússal és kukoricasalátával. Valaki hozzon még nekem.
Este jön be a nővérke, hogy holnap sűrű napom lesz. Felraknak nekem egy ilyen 24 órás vérnyomásmérőt, ami negyed óránként mér napközben, és félóránként éjjel. Meg veseműködést néznek, nem ihatok délig, meg nem is ehetek, mert lesz ultrahangom is. Mondom anyád.

Szeptember 10, szerda

Dia hazament, Gabi marad itt Gabikával. Nem számítok sok jóra, de ahogy Dia elment, elkezdtem Gabival beszélgetni, és megtaláltuk a közös hangot. 29 évesen akkora idióta, mint én 17 évesen. Gondolhatjátok, hogy miket nem műveltünk le. Együtt jártunk le kávézni/cigizni, vagy csak simán cigizni, kajálni, meg mindenhova. Csóri úgy unatkozott, meg még éhezett is. Nem baj, csak egy napig marad, aztán jön vissza Dia. Elméletileg. Dehát tudni lehet, milyenek a nők. Na mindegy.
Negyed délkor felrakták nekem ezt a 24 órás bigyót, aztán 2 óra leforgása alatt kétszer lilult be a karom miatta, mert elszorította. Annyira fájt akkor.
Este megyek ki fürödni, és tudni illik, hogy közös fürdő van a fiúknak-lányoknak, semmiféle szabályozás nincs arra, hogy melyik nem mikor használja, ergo előfordulhatnak az ifjú szerelmesek között egy gyors légyott, ha már 1-2 hete egy szobában vannak. Mondjuk ilyen nincs, de vicces eljátszani a gondolattal, hogy 14 évesen ott esik valaki teherbe. Biztos volt már rá példa. Nem tudom, vajon azokkal a gyerekekkel mit tesznek? Még mindig mindegy. Lehet, hogy inkább nem is akarom tudni.
Na, de visszatérve a témára, megyek ki fürödni, nyitok be, mammer mintha otthon lenne, se törcsi magán, se semmi, egy szál semmiben szárítja magát meg Bodrit. Már ha értitek. Azt hiszem, akkor rosszul lettem, és összetört bennem valami. Ez így leírva nem vicces, de akkor az volt.
Este ki akartam menni cigizni, de a főnővér nem engedett ki. 10 perc múlva az egyik nagyon kedves nővérke, aki - mint kiderült - 7 évvel idősebb nálam, odajött hozzám, és megkérdezte, hogy dohányozni mentem volna-e. Kicsit haboztam, hogy el merjem-e neki mondani, vagy ne, de végül elmondtam. Aztán levitt cigizni. Rendes volt. Megbeszéltük, hogy tegeződünk.
Egyébként szerda hajnalban hoztak be egy gyereket, epilepsziás rohammal. Reggel ahogy megláttam, hogy hogy alszik, azt hittem, elröhögöm magam - már megint geci vagyok - . Bibliával maga mellett aludt. Nem tudom, az ilyenek emberek még? Oké, hogy hívő, de azért.. Ennyire nemá. Reggel kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcom, meg hasonló dolgok, és mire visszaértem ott volt ennek a kölöknek az anyja is. Na, azt hiszem, az volt életem egyik legijesztőbb pillanata. Anyuka előtt biblia, keze a fián, és olvassa a bibliát. Whut. Dr. NemTudomHogyHívják. A fiát Timóteusznak. OLYAN NAGYON VICCES NÉV EZ.

Szeptember 11, csütörtök

Nem történt semmi. Levették a 24 órás genyót, és megmondták, hogy mehetnék haza, ha lenne kardiológus, de mivel nem volt, így nem jöttem haza. Hétfőn érkezett vakbélgyulladásos kisgyerekkel beszélgettem, másnap odakerül a mi szobánkba. Annyira megkedveltem azt a gyereket, beszarás. Okos, tanulékony, tisztelettudó. Az öcsém teljes fordítottja. A kaja még mindig szar, de mama legalább meglátogat. Gabi meg fürdés előtt azzal szórakozik, hogy vigyázzak, mert megint ott lesz a mammer. Hát nem.

Szeptember 12, péntek

Milán (a kisgyerek) átkerült hozzánk, és elkezdtem vele beszélgetni. Egy csodálatos gyerkőc, 10 éves, szeret olvasni, és ugyanúgy járt az általánossal, mint én. Át tudom érezni a helyzetét. Az anyukája meg moderátor a Facebooknál - tök vicces, kicsi a világ. Megtudtam az életéről sok dolgot, kérdezés nélkül - szerintem nem mert beszélni senkivel sem, nagyon visszahúzódó. Nekem is csak integetni mert, és utána a folyamatos kérdezősködésem hatására mert hozzámszólni, de onnantól kezdve be nem állt a szája.
Nem írtak zárójelentést, csak 3 és 4 között, nekem meg nem volt kedvem megvárni, szóval felhívtam apát, hogy vigyen haza, majd visszajövünk a zárójelentésért, természetesen az orvos hosszas baszogatása és hosszú könyörgés árán. De sikerült. Itthon összepakoltam pár könyvet a kishavernak - Tanárúr kérem, Vuk, Kincskereső kisködmön, Rintintin, meg hasonló regények és mesék. Meg egy hatalmas könyv a ragadozókról. Annak örült a legjobban. Ahogy odaadtam neki, csinálnom kellett vele egy képet az egyik könyvet a kezemben tartva. Annyira örültem annak, hogy örül - felvidítottam egy kicsit, és nevetgéltünk. Adtam neki 100 forintot is, hogy vegyen magának forrócsokit, vagy amit szeretne belőle. Nem állnak túl jól anyagilag. Legalább segítettem valakin a mai nap.

Azt hiszem, a kórházról ennyit akartam. Sokan várnák a reagálásom Orsi kirohanására. Nem fogok rá áldozni egy egész bejegyzést, de azért írok hozzá pár megjegyzést, ha már itt járunk.

1. Édesanyám nem kurva. Nem tudom, neked hogy esne, ha ezt írná le bárki is, főleg úgy, hogy beteg. Huszon x évesen lehetne ennyi eszed, hogy más édesanyját a szádra az ujjaidra nem veszed. Én "ártottam" (közben nem is) neked, nem ő.
2. Köszönöm szépen az ügyetlen jelzőt, igen, van még hova fejlődnöm - nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint te, egyetlen, utánozhatatlan Orsolya.
3. Én nem kényszerítettelek, hogy rólam írjál, és velem töltsd ki a szabad perceidet, de részemről a megtiszteltetés.
4. "Egy az egyben lemásol egy oldalt, majd ráveri a faszát a monitorra, elkeni rajta az ondóját, közben hangosan nyög fel a teliholdas hűvös éjbe." - beteg az elméd. Fordulj pszichológushoz, ha ilyeneket le tudsz, illetve le mersz írni közszemlére úgy, hogy ráadásul még állítólag érett nő is vagy. Néhányan azért megkérdőjelezték a nemedet a bejegyzés után. Just sayin'.
5. A bemutatkozó rész már 3000 éve úgy van, ahogy. Hogy lehet, hogy eddig sose zavart? Tartalom nem változott, csak a diveket bűvészkedtem meg. Meg raktam bele egy kevéske kiemelést. Tán' baj?
6. Nem szarom le a véleményed, pedig lehet, hogy azt kéne. De mégse. Igyekeztem változtatni így-úgy, nagyjából sikerült is. Bocs, ha nem tudod nézni, túl szar a te kifinomult szemecskédhez - nem neked készült.
7. Az pedig szintén vicc, hogy nem védhetem meg magamat egy engem szidalmazó poszt alatt. Nem írtam oda semmit sem, csak azért, hogy gyerekded lelked nyugodtan szunyókálhasson az éj leple alatt. Ez egyébként olyan, mintha azt mondaná neked a nagyanyád, hogy büdös a pofád, de te nem mondhatsz erre semmit, mert nála vagy. Hm?
8. Vannak barátaim, nem az interneten, de mivel neked csak az internet van az életedben, elhiszem, hogy nem tudsz rólam lófaszt sem, mert nem mondtam róluk semmit, hiszen nem szelfizünk minden egyes kikúrt másodpercben, hogy "nézd, most itt vagyunk a Malom központban, hipcsiszupcsikémcsifilmcsit nézünk". Bocsesz.
9. "Milyen retkes lehet a fasza, ha meg kell hozzá fürdeni hipóban, hogy utána a seggéhez nyúljon az ember? Aggasztó..." Orsi drága. Nyilván szemészetre is kellene menned. Nem a tükör vagyok, ne magadat lásd bennem. Igaz nincs faszod, de hamarabb lesz hüvelygombád, mint nekem retkes a faszom. Azért kössz az orvosi tanácsot, majd egyszer kipróbálom a hipóban fürdést. Az elméd meg még mindig abnormális.
10. Csakhogy legyen egy tizedik pont is a drágalátos listámon. Sajnos nem mindenki élhet Bach szerzeményein, meg tudja a tököm, hogy milyen zenéket hallgatsz még. Nem is érdekel. Kedvelem Nicki Minaj seggrázós klipjeit és zenéit, talán már ez is baj? Ne haragudj, nem tudtam, hogy csak az a zene, amit te hallgatsz. 

És akkor még normális is voltam. Nem hiszem, hogy bármi bántót írtam volna, ez hozzá képest pónikuki, kis medvehagymával. Azért meg kell hagyni, hogy nem akármilyen bejegyzést rittyentett össze a tiszteletemre, szóval a buksisimi jár érte. Szép volt, gabriel!

By the way, a facebook posztot nem azért töröltem, mert nem válaszolt rá senki, hanem azért, mert rájöttem, hogy nem vagyok egy senkiházi, hogy ilyeneket írjak bárkiről is. Bocsánatot kérni nem fogok, a véleményem nem változott. Abból a 18 emberből pár nagyon nyalhatja a segged, és te még élvezed is! Basszus.

Utóirat: véleményedre nem vagyok kíváncsi, de ha feltétlen hozzá akarsz szólni, tedd meg, növeld a színvonalat, tisztelj meg uralkodó jelenléteddel. Ezt egyébként a Szürke ötven árnyalatából vettem. Remélem az iróniát érzed legalább. Ez a kép meg pont illik ide.

Meg ez a köcsögszkóp is.

Halak: te egy ilyen skizofrén talány vagy, alapvetően halál érzékeny, de tudsz talaj paraszt is lenni. A környezeted már rég beszedte az összes tolerancia tablettáját, de te még mindig csinálod a feszkót. Nyughatatlan vagy, izgága, zsarnokoskodó, kibeszélsz mindenkit a háta mögött mert egy ganyé vagy, szerencsére jól főzöl és jó vagy az ágyban, ezért vannak még körülötted emberek. Mindig van valamennyi pénzed de baszott nagy szarrágó vagy. Úgy öltözködsz, mint egy NDK turista, piros zoknihoz simán felveszed a lila, műanyag fröccsöntött, ruppótlan szandált. Szereted a hosszú kapcsolatokat, mert utálsz mindig újat kezdeni, ráadásul téged elég nehéz elviselni, te sem szereted produkálni magad mindig az elejéről, inkább hazavágod a családodat.