Jó, mondjuk lehet, hogy nem ezt a címet kellett volna adni ennek az ügyes-bajos bejegyzésnek, de jobbra nem tellik jelenlegi egészségi állapotomban tőlem, szóval nézzétek el légyszi, tegnap este 42 fokos lázzal az ügyeleten kötöttem ki, ahol megállapították, hogy nagyon keményen megfáztam, én meg ültem ott, magamról nem tudtam, de azért egy hasonló reakcióra telt még a lélekjelenlétemből.

Régóta nem írtam már, azóta sok bullshit történt velem, mire én azt mondatokba foglalnám, szerintem elmúlna egy jó 3-4 óra, szóval most nem kezdek bele, de azért nagyjából összefoglalom.

Mama túlélt egy stroke-ot. Lényeg annyi, hogy egyszercsak rosszul lett, nehezen tudott beszélni, a mozgáskoordinációs valamije az agyában kapott egy enyhébb vérzést, ez miatt egy vajas kenyeret 5 percbe telt neki megkennie, aztán meg ahogy megérkeztem, annyit kérdezett, hogy a faszért nem vagyok iskolában. Aztán romlott az állapota, a mentő 1 óra múlva érkezett meg legalább, le se szarták, de nem baj, bevitték mamát, stroke, jólvan, túléli, de lehet, hogy nem fog tudni többet beszélni normálisan. Másnap megyek be hozzá, sírni lett volna kedvem, erre ahogy belépek, első kérdése az, hogy elmentem-e a boltba. Mondom he, mivan? Azt hittem, hogy hülyül amikor mondta, és basszus, nem hülyéskedett, emlékezett mindenre, amit mondott nekem, aztán meg szidott, hogy a francért nem tudtam elmenni a boltba, mikor megkértem. Azóta úgy vigyázunk rá, mint egy hímes tojásra, és szerintem amúgy élvezi is.
Egyébként nagyon durva, hogy mama miket élt már túl. Kezdjük ott, hogy a férjét, aki egy pszichopata fasz volt (én azért szerettem papát, de lehet, hogy ha most ismerném, annyira nem szeretném, mert hallottam sok dolgot róla), volt már három szívrohamja, tört már el lába, karja, és akkor most még egy strokeot is kurvára de túlélt. Életcélom nekem is, hogy ilyen legyek felnőttkoromban. Már ha megérem azt az időt.

Nagyjából kezdenek rendeződni az anyagi dolgaim is, tök jó érzés. Elkezdtem sitebuilderkedni, illetve webdesignnel foglalkozni, attól függetlenül, hogy nincs végzettségem. Már volt is két megrendelésem, mindkettő sikeres, és mindkettő elég jól néz ki, szóval most majd szeretnék valahol elhelyezkedni, meg ilyesmi, de attól félek, hogy nem vagyok elég jó, sőt, nemhogy félek, tudom, hogy nem vagyok elég jó, szóval pont ezért fogok elkezdeni új dolgokat tanulni. Lehet mondjuk, hogy egy javascript gyorstalpaló nem ártana, dehát a fasznak van kedve nekifutni egy olyan rendszernek, mint a javascriptnek. Habár... Nem ártana, de még nem vettem rá saját magam.
Javascripten kívül van még ez a bootstrap is, amit lehet nem ártana szintén elsajátítanom. Mondjuk a reszponzív designnal is így voltam, hogy a fasznak van kedve foglalkozni, erre az előző két oldal is már teljes reszponzív volt.

Egyébként szeretnék csinálni ilyen bemutatkozó oldalt is, de fogalmam sincs, hogy hogy van az adózása. Csak azért, mert hallottam már olyat, hogy x ezer forintig adómentes, onnantól kezdve kell utána adózni, hallottam olyat is, hogy havi 40 ezer az adózása, meg mittudomén, szóval aki esetleg tud valamit erről a dologról, az írjon már rám egy privátot, vagy hozzászólást, mert hárman mondanak négy félét, és tényleg szeretnék ezzel foglalkozni.

Nem is tudom, hogy miről tudnék még írni. Ja, de.

Szóval, amiért totálisan magam alatt voltam: hát, hogy is mondjam, megismerkedtem valakivel, és átéltem megint ugyanazt, mint amit Márkkal átéltem 5 és fél évvel ezelőtt. Túl hamar kezdtem el hozzá kötődni, meg igazából sokkal bonyolultabb is, mivel nem a saját facebookomon keresztül ismertem meg, hanem egy totál kamu facebookon keresztül, de aztán coming outoltam. Amióta nem azon keresztül beszélünk, azóta úgy... Visszahúzódott magába. Lehet, hogy kicsit nagyon megbántottam, de basszus, nem akartam. De egyébként örülök annak, hogy ettől függetlenül ugyanúgy kezel, azaz próbál ugyanúgy kezelni, mint előtte. Próbálkozik, és én is próbálom úgy kezelni, mintha ugyanaz az ember lennék, mert az is voltam abban a testben is, saját magam adtam, de mégis más testen keresztül. Na mindegy is, azt hiszem, ennyi elég is volt ebből a témából. Próbálok beleadni anyait-apait, és helyrehozni azt a hibát, amit elbasztam.

Egyébként Márkról jut eszembe, hogy már 5 és fél éve a legjobb barátom. Tök durva. Amikor megismertem, még csak 11 vagy 12 éves volt, én meg 14 vagy 15, tudja már a halál. Aztán azóta is szívjuk egymás vérét, és elrepült az idő. Idén kétszer is találkozunk, egyszer most tavasszal, egyszer meg majd valamikor októberben. Még csak véletlen sem a tavaszi szünetben, mert nem úgy jön ki sose a lépés, hogy akkor legyen Nyársapáton, vagy a környéken versenye. De nem baj, ennek is örülök.

Egyébként remélem sokatoknak tetszik ez a letisztult kinézet. Nem volt már kedvem sokat szarakodni egy dizájnnal, ötletem sem volt, ez az ötlet meg már úgy másfél hónapja ott motoszkált a fejemben. Érdekesen indult az egész, de szerintem az összkép gecimenő lett.

Amúgy miközben írtam a bejegyzést, sikerült hapciznom, szóval a mai napi célom is teljesítve, kösz my body.