Sziasztok.

Az utóbbi időben felgyorsultak az események, ezért nem is nagyon volt időm írni, beszámolni az új kalandjaimról. Mondjuk jobb is volt így. Most, hogy van egy kis szabadidőm, úgy gondoltam, írok pár sort az elmúlt 2 és fél hónapról, meg arról, hogy azóta hol is járunk.

Egyébként feldobtam ezt a designt. Nem mostani, valamikor 2016-ban készült, de nem volt fent legjobb emlékeim szerint, és mivel már untam azt a fehérséget, így feldobtam ezt. Nagyon nem én vagyok már, de nem volt jobb ötletem, szóval egynek jó lesz, addig, amíg nem csinálok normálisat.

Megpróbálok időrendi sorrendben haladni, hogy követhető lehessen az egész.

Ugye nyár végén elkezdtük árulni a lakásunkat, 20 millióról indultunk, abból kiindulva, hogy 4 lépcsőházzal odébb 20 millióért kelt el a feleakkora, 3x jobban lelakott lakás. Aztán senki nem hívott, senki nem jött, kezdtünk idegesek lenni, mert időközben vettünk egy másik házat, azaz igazából tettünk le foglalót egy 200 négyzetméteres kertesházra. Sokat kell még rá költeni, fel kell újítani, de belevágtunk, mert nem volt más választásunk, az 55 négyzetmétert kinőttük már úgy, ahogy volt: 5-en laktunk benne, öcsém anyámékkal aludt, én meg tesómmal, és még egy kutyánk is van.

Októberig jött csomó ember, már ingatlanosokat is "béreltünk", egyszeri szerződéssel, de ahhoz nem igazán fűllött fogunk, mivel a vételár azt hiszem 4%-át kérték volna az ingatlanosok. Quick maths: 18 millióból 360 ezer forintot kellett volna fizetni az ingatlanosnak. Nem fasza, egyáltalán nem fasza, és mint kiderült, direkt húzták az üzletet, mert látták, hogy sietünk, és próbálták minél nyomottabb áron eladni, csak azért hülyék se voltunk. Inkább benyeltük volna a ~3 millió forintot, minthogy eladjuk 15-16 millió forintért azt a lakást, ahova az összes emlékünk fűz; 20 éve laktunk ott.

Aztán egy vasárnapi délután csörgött a kaputelefon, felvettük, jöttek lakást nézni. Néztünk is mint a kurvaisten, lakás romokban, dél volt, anya főzött, de azért beengedtük. Szétnézett a csaj, mondta, hogy mennyit szán rá, majd leesett az állunk, de még így is több volt, mint amit egyébként ajánlottak érte. Addig a legmagasabb ajánlat 16 millió volt, a csaj 17-et ajánlott érte. Elkezdtünk gondolkodni, én lefeküdtem aludni, kb 3-4 órát aludtam, amikor felkeltem, akkor azzal fogadtak anyámék, hogy elkelt a lakás, a csaj felhívta apát, hogy neki kell a lakás, és 17.5 milliót ad érte, ha jó, akkor még aznap este hozza a pénzt. Anyáék belementek.

Ez volt október vége fele, volt 1 hónapunk elhagyni a lakást. De igazából még ez is gázos volt, mert a csaj majdnem elállt a vételtől, mondván, hogy neki azonnal kell a lakás, nem akarta felfogni, hogy nem másfél szekrényünk van, amit 1 nap alatt ki lehet pakolni. De végül csak nem állt el a vásárlástól, azt mondta, kapunk egy hónapot.

Aztán újra felgyorsultak a dolgok: apa megkapta a kulcsot, próbálta intézni a vezetékes vizet (nem sikerült), elkezdte felújítani a lakást. Kétszer esett a fejére a mennyezetről a vakolat, de kijavított mindent, ahogy csak tudott, 3 hét alatt. Az utolsó 1 hét meg arról szólt, hogy pakoltunk. Hol ezt, hol azt, hoztuk, vittük, parkettáztunk (a ház felső emeletét nem használták egyáltalán, így nem volt se lefestve, se leparkettázva, linóleum volt lerakva), de végül elkészültünk.

durván 1 hónapja élünk itt, azóta fenekestül fordult fel mindannyiunk élete. Még alkalmazkodunk ahhoz, hogy nem városi víz van, és öt emberre van 200 liter melegvíz, meg az is szokatlan még, hogy reggel 8-tól délig óránként egyszer jár a busz. Ez mondjuk átlag csak engem érint, és ez miatt szívtam is már. 9:48-as intercityvel szándékoztam volna elmenni Pestre, gondoltam felkelek 8 óra fele, 8:45-ös busszal bemegyek, hawaii dizsi napfény. Aztán nem jött a busz. Nem értem volna el a csatlakozást, így 10:48-assal mentem végül, de ahhoz, hogy azt elérjem, a 9:15-ös busszal kellett elmenjek, és egy órát várni a hidegben. Nem volt fasza egyáltalán, de ez ezzel jár. Pedig egyébként Kecskeméten élünk még most is, csak egy kertvárosi részén, elég nagy váltás a belvárosból.

Ezek mellé jönnek még azok a dolgok, hogy a wc nem olyan, mint otthon, hanem az az újított francia wc, ahol ha kakkantasz, a víz visszaplaccsan a picsádra (lifehack: rakj bele 3-4 darab papírt, és nem fog), a víz büdös, azaz inkább vasas, de büdös, városi víz meg majd csak tavasszal lesz, mert hiába volt októberben is 15 fok, azt mondták, ők ezt már nem vállalják (2 napos munka lett volna). A net ok, ugyanolyan netünk van, amilyen volt, úgyhogy azon kívül, hogy egyedül vagyok a szobában és büdös a víz, más nem igazán változott.

Tegnap készült el a szobám egyébként, vettünk bele bútort, meg tapétát. Mostmár igazán otthonosnak érzem az egészet. Íróasztalt nem lehet olyat kapni, ami jó is lenne a fentmaradó kis helyre, úgyhogy a régi íróasztalomat hoztuk fel ideiglenesen, és majd csináltatok ugyanolyan színűben, mint amilyen maga a bútor. Beszúrok egy képet, hogy lássátok, hogy is néz ki a szobám. Nekem nagyon tetszik, és tényleg olyan lett, amilyet szerettem volna. Egyébként lehet, hogy nem látszik, ezért leírom: a fal sötét szürke. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egyel világosabb legyen, aztán végül ez nyert, és egyáltalán nem bántam meg. Tényleg otthonos.

Ennyit a lakásról. Az előző publikus bejegyzésemben említettem, hogy junior sitebuilder lettem. Ezt kiegészíteném azzal, hogy

átbaszott junior sitebuilder lettem.

Igazából ugyanúgy dolgozom, csak időközben rájöttem sok dologra, amik arra mertek következtetni, hogy elég durván át lettem baszva.

Alapsztori: felvesznek, diákként, mivel október 31-ig van diák jogviszonyom, 1350-es nettó órabér, hawaii dizsi napfény. November 1, rá lettem beszélve az egyéni vállalkozói szarságra, amibe egyébiránt nem akartam belemenni, de a főnököm győzködött, hogy hajrá, több pénzem lesz belőle, biztosabb bevételi forrás, satöbbi satöbbi. Ennek a vége az lett, hogy november 9-én kaptam egy projektet, aztán december 19-ig kuss volt. December 4-én jeleztem neki, egy hónappal az után, hogy semmi munkám nem volt, és már sík ideg voltam, hogy adjon valamit, vagy vegyen át állandóra, mert ez így nem kóser egyáltalán. Nincs pénzem, a beígért dolgaimat nem kaptam meg, konkrétan semmit se, és eléggé átbaszottnak éreztem magam akkor is, illetve érzem magam azóta is. Egyébként egyéni vállalkozóit nem váltottam ki, mert akkor már tudtuk, hogy költözni fogunk, így nem akartam többet baszakodni vele, hogy azt is átjelenteni ide, stb stb.

Szóval december 19-ig semmi jelzés, viszont december 18-án behívtak egy kecskeméti céghez állásinterjúra. Felhívtam a főnököm, hogy mit szól ehhez, jaj, nagyon örül neki, mert így fogok tudni fejlődni és a többi és a többi. Elmentem, azt mondták, hogy teljesen alkalmasnak találnak a feladatra, de majd visszahívnak. Oké. Főnököm december 19-én hívott, hogy felpörögtek az események, egyből lett 10 projekt, meg kéne őket csinálni, de nem akarja odaadni addig, amíg nem fix, hogy neki fogok dolgozni, stbstb, ez már megagigán bűzlött, aztán abban maradtunk, hogy ok, megcsinálom, de nem úgy, hogy azt mondom, hogy ok, legyen szerződés, mivel előtte hét csütörtökön nem volt még szerződés, azt mondta, nem is lesz, majd csak max a kétünnep közt, egy héttel később meg már egyből van. Mindegy is.

Oké, megcsináltam a projektet, kaptam érte kis pénzecskét, tudtam vásárolni karácsonyra, nem égtem, mint a Reichstag. December 22-én reggel, amikor az öcsémnek mentem ajándékot venni, felhívott a főnököm, hogy neki még aznap kell visszajelzés a másik helyről, meg tőlem, azért, mert december 27-28-án mennének hozzá emberek állásinterjúra,

az én helyemre.

Ezzel semmi probléma nem lett volna, de december 22. Szenteste előtt 2 nappal, szombati napon, amikor már elérhetetlen kb mindenki, és senki nem fog tudni válaszolni nekem. Még ha 21-én hívott volna fel ezzel, akkor azt mondom, hogy ok, tudok beszélni a másik emberkével, akihez mennem kellene dolgozni, de így..? És azzal magyarázta, hogy terveznie kell az ünnepek alatt. Mondtam neki, hogy ok, akkor hívja be állásinterjúra a másik x embert, aztán majd döntse el, hogy ki kell neki, én, vagy ők, ha esetleg úgy alakulna, hogy nem lesz semmi a másik állásból.

Félreértés ne essék, nem vagyok megsértődve, mert épp leszarom, hogy most mi a fasz van. Már régóta éreztem, hogy valami ilyesmi van, főleg akkor, amikor benyögte, hogy "hát az 1350-es nettó órabért kicsit soknak tartom, legyen 930-as", így kaptam volna nettó 150-et, aminek amúgy örültem is volna, csak az már más kérdés, hogy amikor elkezdtük a közös munkát, akkor nemn erről volt szó, hanem arról, hogy 1350 lesz a minimum, amit kapok óránként, az majd csak nőni fog.

Szóval úgy állok most, hogy nincs se pénzem, se munkám, viszont van 48000 forint folyószámlahitelem, és fogalmam sincs, hogy mi a faszt csináljak. Próbálok munkát keresni, de sehol semmi, és tényleg egyre inkább idegesebb leszek, és bánt egy picit az, hogy így át lettem baszva. Mert nem lehet azt mondani, hogy nem lettem átbaszva. Nem úgy tűnik, de nem írtam le mindent, amit le tudnék írni.

Lényegtelen is. Szóval így állunk most, aztán reménykedem, hogy lesz jobb mostanában. Mert ha nem, akkor nem büdös a munka, megyek a Mercedesbe 3 műszakba dolgozni.

Remélem nem 2 hónap múlva írok legközelebb, amúgy.