Kurvára fáradt vagyok már, szóval az esetleges helyesírási hibákért előre elnézést kérek. Hogy miért vagyok fent még mindig, és miért nem alszok, ha már fáradt vagyok? Hát azért, mert tesóm haverja, meg valami lány, akit életemben nem láttam még, itt alusznak nálunk, és mivel csak két ágy van + a föld, és nincs se annyi hely, se annyi ágynemű, hogy nekem is meg lehessen ágyazni, így én feláldoztam magamat - és a napok óta tartó alvászavaromat - arra, hogy ők megpróbálják kipihenni magukat. Habár nagyon sokat nem kell már várnom (kb fél óra), és mennek el, mert az első busszal megy el B is és a lány is Szegedre (gondolom ők ismerik egymást), szóval minden frankó, én meg addig elkezdem ezt a bejegyzést, aztán vagy befejezem, vagy nem (3:42 van).

Na szóval. Szar az idő, ez tény. Nyáron 10 fok, az azért nem semmi, egész nap otthon ülni és kortyolgatni a pálinkát meleg teát, meg pulcsiban bent ülni, na ez nem az az igazi nyári élmény. Nyáron én inkább sülök meg, minthogy fagyjak meg, nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, mindenesetre ha nem tudod, hogy mivel üsd el az időt, itt van egy pár sorozat, azért, hogy tudjatok mivel szórakozni, ha esetleg nem tudtok konkrétan szart se kezdeni magatokkal.

Ez az a sorozat, amikről órákig tudnék nektek írni itt, de most nem fogom megtenni, mert a képeknek hála így is jó hosszú lesz a bejegyzés, és még van egy csomó dolog, amit el szeretnék sütni. Na szóval, American Horror Story, innentől kezdve csak AHS, mert úgy jobb leírni. 

A sorozat gyártója a 20th Century Fox, legelső rész 2011. október 5-én indult. Amikor elkezdtem nézni, a legelső dolog, amit észrevettem az volt, hogy már az első évad első részének első pár percében megvan az emberben az a valamiféle tudat, hogy ez egy jó sorozat, mert van egyfajta sajátos hangulata. Nagyon durván összeválogatták a színészeket, tudják, hogy mit, és mikor kell csinálniuk, ami meg is mutatkozott az évadban. Pozitív fogadtatásban részesült, mind a kritikusoktól, mind a nézőktől, egyaránt. A magyar kritika annyira nem volt kiemelkedő, hiszen ekkor még nem volt "divat" a tinik körében, de több, sorozatokkal foglalkozó oldal is pozitív hangú kritikákat fogalmazott meg az első két részről. Az egyik újságíró azt írta, hogy igenis be lehet rajta szarni. Igaza volt.

Hogy miért jó az AHS? Azért, mert már van három évad, és a három évad nem kapcsolódik egymáshoz, csak szereplők által. Minden évad külön sztoriszálon fut, ennek következtében van eleje, közepe és vége - mint egy jó filmnek, csak körülbelül tízszer annyi élménygazdag perccel.

Spoilerrel teletűzdelt rész következik. Az első évad középpontjában a Harmond család áll, akik beköltöznek Los Angelesben egy felújított kúriába, de ők ekkor még nem tudják, hogy milyen szörnyűségek történtek abban a házban. A háznak lelke van, ami a későbbiek lassan kiderül. A házban van egy házvezetőnő, aki a nők szemében egy vén öregasszony, a férfiak szemében pedig egy szexistennő, így Ben is sokszor elcsábul. Vivien terhes lesz a szomszéd fiútól, aki igazából egy szellem, így a nő a szíve alatt hordoz egy démont. Ben és Vivien lánya, az egyik főszereplő öngyilkosságot követ el, de erre csak a későbbiek során jön rá, amikor már nem tudja elhagyni a házat. Vivien a szülés után meghal, Bent pedig egykori szeretője, Hayden (aki szintén szellem) akasztja fel. A szomszédasszony viszi el az életben maradt gyermeket, a rendőrség pedig úgy könyveli el az esetet, hogy Ben bánatában felakasztotta magát, Violet pedig elszökött a babával. Három évet ugrunk az időben, amikor Constance, a szomszédasszony talál rá a gyermekre, aki végzett dadájával. A házból végül a Harmond család minden új lakót kiűz, hogy őket ne érje semmiféle bántódás.

A második évadban egy leszbikus újságíróra kerül a fókusz, aki egy diliházról szeretne cikkezni, azonban az elmegyógyintézet igazgatója bezáratja Lanát, az újságírót azért, mert sok dolgot tudott meg az elmegyógyintézetből. Ezek után Lanát Timothy veszi kezelésbe, aki megszökteti őt az elmegyógyintézetből, majd megpróbálja megölni őt, azonban Lana megmenekül, és megöli a doktort. Nem sokkal később Lana megírja a könyvét az élményeivel kapcsolatban, majd meggazdagszik, és az elmegyógyintézetben megismert barátjával (akit szintén ok nélkül zártak be), Kittel jó kapcsolatot ápolva élnek tovább a külvilágban.

Véleményem szerint a harmadik évad a legjobb az összes közül. Itt a fókusz a boszorkányságon van, ezért egy boszorkánycsoportot mutat be az évad. Az események természetesen itt is követik egymást, és bonyodalom bonyodalom hátán történik. Az évad legvégén a boszorkánycsoport új vezetőt választ, aki arra buzdítja "tanítványait", hogy próbálják meg népszerűsíteni a boszorkányságot, így leforgatnak egy reklámvideót, ahol felhívja az ifjú boszorkányok figyelmét, hogy hozzájuk bármikor mehetnek, aminek következménye az lesz, hogy többszáz fiatal szeretne belépni közéjük, így új fényben ragyog a boszorkányság. Spoileres rész vége.

Ajánlom mindenkinek azt, hogy kezdje el, mert tényleg nagyon jó sorozat. Habár nem hiszem, hogy lenne olyan tini, aki még nem hallott volna erről, vagy ne látott volna akár egy részt. Folytassátok. Megéri. Ja, és jön a negyedik évad is, amiről olyan túl sokat nem tudunk, de annyit igen, hogy a címe "Freakshow" lesz, amiből arra tudunk következtetni, hogy a fókusz a cirkuszon lesz - de ez még a jövő zenéje.

Pozitívum: pörgős, eseményteljes, sokszor nagyon ijesztő/horrorisztikus, érthető, jó a szereplőgárda és nagyon jó a forgatókönyv is.
Negatívum: sokszor csöpögős, és ködös, ami igaz később kitisztul és érthető lesz, de azért sokszor megvan az az érzés, hogy "ez most mi", gyorsan fogyasztható.

A másik olyan sorozat, amiről tényleg tudnék ódákat zengeni. Sokáig ódzkodtam tőle, mivel igaz, sokan mondtak róla jó dolgokat, de leginkább a lányok. Például azt, hogy kurvahelyesek benne a srácok, és sokat meztelenkednek. Ez miatt körülbelül 2 hónapig nem mertem nekifogni, de aztán úgy döntöttem, hogy mégiscsak rászedem magamat, és végül nem bántam meg, mert nagyon jó sorozat, és nem csak lányoknak. Igaz, van benne sok-sok férfi felsőtest, és az is igaz, hogy jól kidolgozottak, ami miatt megértem, hogy sok lány szereti, de maga a történet is nagyon jól meg van írva, legalábbis szerintem.

A sorozat gyártója az MGM televízió (ha jól tudom), de maga a berendeltető az MTV, és ugyanez a csatorna égisze alatt is fut. Négy évada van, ebből három van már befejezve, a negyediknek pedig a héten volt a premierje. Az AHS-hez képest az évadok összefüggnek, tehát elkezdték az első évadban, és azóta csak jobban bonyolódik a helyzet, mint általában minden sorozatban (mennyiszer használtam már ezt a szót, és tök kellemetlen, hogy nem tudom mivel helyettesíteni).

Spoilerrel teletűzdelt rész következik. Az első évadban Scott és Stiles az erdőben kutakodnak egy hulla után, amikor Stilest elkapja az édesapja, aki rendőr. Ezután Scott egyedül marad, és megharapja egy vérfarkas, akiről kiderül később, hogy Peter volt. Ezek után Scott bekerül a lacrosse csapatba, ahol nagyon jól teljesít, így az edző berakja az éles játékba is. Most, hogy tudatában van annak hogy vérfarkas, Scottnak számolnia kell a vadászokkal is, akik el akarják őt kapni, ráadásképp még egy másik vérfarkassal is, Derek Hale-el, és a nyomással ami a mostani tini életére nehezedik. De hogy még egy kicsit jobban bonyolodjon a helyzete Scottnak, beleszeret egy lányba, akinek családjáról kiderül, hogy vérfarkasvadászok.

A második évadban Derek Alfa lesz, és új tagokat toboroz falkájába. Választása Isaacre, Boydra és Ericára esik; Scott a gonosz ellen küzd, a város új szörnye, a Kanima ellen. Stiles még többször segédkezik a vérfarkas ügyekben, Allison kiképzése elkezdődik nem sokkal azután, hogy nagyapja, Gerard megérkezik a városba. Ezek után a családi bizniszben is aktívabban részt vesz, és megpróbálják eltenni láb alól az összes vérfarkast.

A harmadik évadban az Alfákból álló falka lesz a középpontban. Meg fogjuk tudni a kék szem rejtélyét. Dr. Deaconról és Ms. Morellről is több információt kapunk, hogy ők mégis kicsodák. Azt is megtudjuk, hogy Erica és Boyd élni fognak, de veszélyben lesznek. Ezenkívül a karakterekre a végzős év vár, ami rátesz még egy lapáttal a helyzetre. Az évad kétszer olyan hosszú, mint az előző kettő, mivel 24 részből áll, míg az előző évadok csak 12-ből, így a 12. rész után egy új szál kezd kibontakozni. Szerintem ez az évad a legizgalmasabb a három közül, de várjuk még meg a negyediket is. Spoileres rész vége.

Mindenesetre én azt mondom, hogy mindenki kezdjen neki, akit érdekel egy kicsit a romantikával telefűzött természetfeletti sorozat. Sokat nem veszít - ha az első pár rész nem tetszik, kikapcsolhatja, de mindenki adjon neki egy esélyt.

Pozitívum: helyes pasik, szép lányok, természetfeletti tinédzsersorozat, sok-sok izgalommal, és nagyon jól megírt forgatókönyvvel.
Negatívum: gyorsan fogyasztható az izgalmakból adódóan.

És zárásként még annyit mondanék, hogy hozok még két sorozatot, csak az egyikről még nem tudok sokat írni, mert még csak az első évadban járok. 1-2 hét, és jön a második rész, szóval ha érdekel titeket az Awkward, ami szintén az MTV műsorújságát díszíti, illetve a Once Upon a Time, akkor nézzetek vissza időközönként.

Fúha, jó rég írtam már, nem is tudom pontosan, hogy mikor, de egy biztos: azóta lefolyt egy pár deci víz a dunán, gondolkodtam, meg alkottam is - mint látjátok, haha -, most akkor jöjjön minden szép sorjában.

Először a kinézetről beszélnék, mert talán az lesz a legfelszínesebb téma a mai bejegyzésben. Hát, nem is tudom, a chatben már jelezte émy, hogy eléggé Gabriel stílusát követi, amit alá kell írjak, mert tényleg. Nem akarok én magyarázkodni, mert tényleg nem, és nem szeretnék lesüllyedni senki szemében, de amikor megláttam Gabriel új kinézetét az oldalán arra gondoltam, hogy egyszer majd nekem is kell egy valamilyen sötét dizájn. Telt, múlt az idő, gondolkodtam, aztán egyszer elöntötte valami az agyamat, és majdhogynem elhánytam magamat az oldal kinézete miatt, konkrétan hányni akartam attól a színes kotyvaléktól, ami fent terpeszkedett az oldalon, nem éreztem azt, hogy hú, ez most engem akar szimbolizálni, szóval inkább hagytam a francba, ezért nem válaszoltam nagyon hosszú ideig sehova sem. Nekifutottam a Photoshopnak vagy 5 alkalommal, de igazából egyik sem tetszett, aztán amikor már úgy voltam vele, hogy jó, akkor kapja be a Photoshop meg a kreativitásom, megláttam ezt a fehér-fekete textúrát, és hát beleszerelmesedtem. A fekete részt lecseréltem, aztán pakolgattam a részeket, meg miegymás, és végül kisült ez. És akkor most szeretném megmondani, hogy azt a körből kinyúló téglalapot, amelyikben a csaj cigarettázik.. Na, azt "nyúltam le" úgymond Gabrieltől, remélem nem baj, és nem haragszik meg miatta. A fejlécről azt hiszem ennyit akartam írni. Ja nem, mégsem, mivel még azt is meg akartam említeni, hogy ugye Palvin Barbi van benne a körben, szerintem ez egy nagyon-nagyon jó kép róla, tökéletesen beleillett a képbe, ezért választottam. A többi modell nevét nem tudom, mivel az unknown albumba voltak a képgalériában. A CSS-ről még annyit ejtenék, hogy hát... Próbáltam kevés színt belekeverni, úgy érzem, ez sikerült is, szóval egy elég egyedi kis dizájn kerekedett ki belőle, remélem nem fogom megunni úgy 2 hét után, mint az előzőt. De mondjuk biztos nem, mert rájöttem arra is, hogy a fekete egy igazán gyönyörű szín. Tökéletesen illik hozzám.

Szeretnék reagálni az előző bejegyzésre, illetve azok kommentjeire. Egyetértek sokatokkal, hogy lehet, hogy nem kellett volna megírnom, vagy ha meg is írtam, legalább publikálni nem, de igazából nem bánom azt, hogy így alakult. Eléggé megoszlott alatta a véleményetek, és igazából nagyon sokat tanultam mindenkitől, hiába mondtátok azt, hogy lehet, hogy nem kellett volna tényleg megírnom, mert elég felszínesen pötyögtem mindenről, ami eszembe jutott, de ezúttal szeretnék tisztázni is valamit. Volt, aki azt írta, hogy én ezzel a bejegyzésemmel azt akartam szimbolizálni, hogy én nem vagyok neonáci, illetve elítélem őket. Nem ítélem el őket, mert amint olvastam, sokatoknak volt velük pozitív tapasztalata, ő volt az első neonáci, akivel beszélgettem, mert általában az összes elhajt a picsába, mert nincs felnyírva a hajam, és nem rendelkezem legalább egy horogkereszttel a testemen, tehát nincs okom miért ítélkezni, amit ki is fejtettem a bejegyzés legelején. Vagy ha nem is fejtettem ki, legalább leírtam. A Jobbikról tényleg nem kellett volna írnom, mert mint írtam is a kommentekben, politikai élethez teljesen hülye vagyok, nem szeretnék belefolyni sem, ergo hatalmas faszság volt a részemről az, hogy belekevertem egy pártot is, csak azért, merthogy cigányüldözés, és erre akkor jöttem rá, amikor felvilágosítottak, hogy konkrétan most is egyeduralom van, különben - ezen is gondolkodtam, bezony ám - nem lehetett volna bevezetni a reklámadót. Most hirtelen ez jutott eszembe a Fideszről ami negatívum, de ti biztos tudnátok még úgy 69 másik okot írni, hogy miért nem menő ez a dolog. Mármint a Fidesz. Meg a Jobbik sem. És igazából mostmár, a kommentek elolvasása után úgy vagyok vele, hogy egyik kutya, másik eb, ezért nem fogok belefolyni soha a büdös életben a politikába, és megbántam már azt is, hogy úgy írtam le a sorokat a Jobbikról, hogy konkrétan lófaszt se tudtam róluk, csak azt, hogy szélső jobboldali párt. Ennyi.
Visszatérve a mondanivalómra, csak annyit szerettem volna tisztázni, hogy a bejegyzés nem azért íródott meg, hogy én tisztázzam veletek szemben, hogy nem vagyok se zsidó, se cigány, se neonáci, meg úgy konkrétan semmi. Lehet, sőt, biztos, hogy nem elég konkrétan fogalmaztam, de a bejegyzés mondanivalója az lett volna, hogy beszélgettem egy ilyen emberrel, éshogy én mit szűrtem le ebből, illetve a véleményemnek szerettem volna hangot adni az adott témáról.. Nem magát a világnézetet szerettem volna bemutatni nektek, hanem magát a személyt, mert azt hiszem, ennyiből le lehetett szűrni mindent "Ismeretlenről".
Illetve ha már a témánál vagyok, szeretném megköszönni minden kommentelőnek azt, hogy nem volt semmi kurva anyázás, meg tudtátok beszélni normális emberek módjára. Azért azt is érzem, hogy egy jót vitatkoztatok, és ennek igazából örülök, mert legalább a véleményetek leírtátok, megismertétek más véleményét is. Illetve minden tanácsadónak szeretném üzenni, hogy a tanácsokat felírtam egy kis papírfecnire (tényleg), és a következő ilyen hangvételű bejegyzésnél át fogok minden betűt, szót, mondatot rágni, legalább háromszor, ha nem négyszer.

Szombaton elmentem tesómmal iszogatni, mert hát miért is ne, rég ittam már, jól is esett a kis pálinka, de annyira nagyon nem rúgtam be. Viszont arra emlékszem, hogy nagyon megbántam, hogy elmentem, mivel nagyon kellemetlenül éreztem magamat. Hogy miért? Mert éreztem, hogy nem igazán tűrnek meg, idegesítem mindkettejüket (ott volt még a haverja is), aztán amikor megmondták konkrétan, hogy hallgassak be, vagy mostmár leütnek, szépen megfordultam, és elmentem onnan a picsába. Frusztráltan éreztem magamat, utálom azt az érzést. Aztán persze másnap még én voltam a szar, és nemhogy azt mondta volna el, ahogy történt, hanem még saját malmára hajtotta a vizet, és anya engem baszott le. Mert hát miért is ne, mindig én vagyok a szar. Na mindegy.

Mellesleg amúgy tesóm zenél. Benne van egy bandában, és ma megkértek, hogy csináljak már nekik egy logót, és marketinges lapot, ilyen szórólap-plakát-féleséget, szóval iziben elkezdtem dolgozni a logón. Csináltam négy variációt, amit most megmutatnék nektek is.

Tesómnak a jobb felső tetszett, amit csak azért csináltam, hogy kitöltse a helyet. Nekem személy szerint leginkább a bal felső tetszett, az tiszta hálivúd szerintem, igazából az is ihlette, mert minimalistát akartam. A másik ami még tetszett, az a bal alsó, mert az hasonló a felette lévőhöz, de kicsit mégis díszesebb. A negyediket pedig csak azért csináltam, hogy azért mégiscsak négy legyen, de annak is van mondanivalója bőven. Hat vonal van benne, ami a húrokat akarja ábrázolni a gitárról, mivel - ha jól tudom - a gitárokon ugye hat húr van. A jobb oldal nem tetszett annyira nekik, viszont a bal fele vitte a prímet, a bal felső nyert elsősorban, a bal alsó pedig akkor, ha nem lesz olyan komolyabb hangvételű a fellépés. Vagy nem tudom, hogy hogy akarják, majd még eldől. Na, asszem ennyi.

Nekem nem szokásom elítélni egy vallást sem. Persze az már más tészta, amikor a barátokkal, haverokkal lezsidózzuk/cigányozzuk egymást, mert azt poénból tesszük, valóságalapja nincs, és viccnek is vesszük, mindig. Ez egy úgymond beépült "szleng" lett a társadalmunkban, és leginkább a fiúk köreiben lehet nagyon sokszor hallani a "te rohadt buzi", "te mocskos cigány", és az ehhez hasonló mondatokat, amiket tényleg nem szoktak komolyan gondolni, de persze vannak olyanok, akik méregből mondják, és komolyan is gondolják, átmenetileg.

De van egy olyan réteg, akik ezt nagyon is komolyan gondolják. Egy olyan réteg, akik hisznek abban, hogy nincsen szabadság, éshogy Európában csak fehér ember élhet. Egy olyan réteg, akik azt gondolják, hogy övéké a világ, akik olyanok, mint Hitler, és az ő eszméjét is követik. Ők a neonácik, magyarra fordítva újnácik.

Részlet a Wikipédiáról:
"... ideológiájuk gyakori elemei közé tartoznak az Adolf Hitler iránti elkötelezettség, a Harmadik Birodalom jelképeinek használata, valamint a nemzetiszocialista ideológia iránti maximális elkötelezettség, irányelveinek és előírásainak és világnézetének a lehetőségekhez képest maximális követése, betartása."

Lehetséges, hogy most jön egy olyan kérdés, hogy mi is az a Harmadik Birodalom. A Harmadik Birodalom nem más, mint a Nagynémet Birodalom, tehát Németország félhivatalos neve 1933 és 1945 között. Németország másik, 1941-ig használt hivatalos neve Nemzetiszocialista Német Munkáspárt volt, azonban Hitler betiltotta ennek a névnek a használatát, és a Nagynémet Birodalom (németül: Großdeutsches Reich) lett a neve Németországnak, azonban maga a Harmadik Birodalom elnevezés nem magára az országra és a népre vonatkozik, hanem a kormányzatra és a hivatalrendszerre leginkább.

Visszatérve a neonácizmusra, hogy is mondjam. Nagyon durva népbutítás akar lenni, és a legnagyobb baj az, hogy egyre többen hisznek abban, hogy nem, zsidóüldözés, holokauszt, meg miegymás tényleg nem volt. És most nem akarok belefolyni a politikába, de mégis bele fogok, mert ez egy olyan cikk-féleség, ahol ezt szeretném kitárgyalni, mivel a Jobbik is ezt a vonalat követi, és a legeslegnagyobb baj az, hogy sajnos egyre nagyobb százaléka a népnek kezd átállni a jobboldalra, tehát a Jobbik oldalára. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy az Európai Parlamenti Választásokon a Jobbik szerezte a második legtöbb mandátumot a FIDESZ után, szám szerint hármat. Tehát konkrétan kikerült Magyarországról egy ilyen beállítottságú párt az Európai Parlamentbe, amit én viccnek tartok. Sokan azt hiszik, hogy ha a Jobbik nyeri a választásokat, és alapíthat kormányt, azzal jobb lesz Magyarország helyzete, de azt nem tudják felfogni ép ésszel, hogy nem, nem lesz jobb, azzal csak azt fogják elérni, hogy egy második világháborús Magyarországot hozzunk létre, mert abban is biztos vagyok, hogy ha a Jobbik megszerzi a szavazatok 50%-át, akkor itt olyan szintű egyeduralom lesz, hogy inkább lesz bánat, mint öröm, és majd lehet nézni sok dolgot, például azt, hogy miért fog eltűnni a TV2 és az RTL Klub - mivel a Jobbik tervbe vette az előző választásokon is, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor bizony a kereskedelmi tv-adóknak lőttek.

És hogy mindezt miért írom meg? Azért, mert tegnap este volt lehetőségem beszélni egy 17 éves gyermekkel, aki neonáci. Konkrétan megijedtem tőle, hogy mégis miért néz úgy a világra, ahogy, és aztán elszörnyedtem, hogy mennyire agymosott egy idióta. Nevét és képeit azt mondta, hogy lehetőleg ne fedjem fel, legalábbis takarás nélkül, amit én betartok, mert becsületes ember vagyok, és mert nem szeretnék neki rosszat, mert igazából normális volt, de az, amiket mondott, nálam kivágta a biztosítékot. Nem szeretnék mellébeszélni, inkább megmutatom a képeket, és azt a részét a beszélgetésnek, ami.. Hát, elég durva.

Tomi: és a zsidókat is elítéled?
Ismeretlen: azokat főleg de azokról anyi tudnék mesélni neked
Tomi: hallgatlak.
Ismeretlen: azt nem nézi a legtöbb ember hogy miért robbant ki a második világháború.a zsidók miatt
Ismeretlen: elvették Németország területét
Ismeretlen: ezért robbant ki az egész
Ismeretlen: fizikai munkát ma napig nem végeznek
Ismeretlen: tudod bankárok,politikusok
Ismeretlen: vesznek stb.
Ismeretlen: németországoti is így zsebelték ki
Ismeretlen: aztán véget ért a háború
Ismeretlen: paleszítnoktól vették
Ismeretlen: a terültet el erőszakkal
Ismeretlen: úgy jött létre izrael
Ismeretlen: kitúrták az arabokat
Ismeretlen: mai napig ölik őket és terjeszkednek amit a TV nem mutat
Ismeretlen: aztán beszélnek ilyen zsidó írtásról meg ilyenek hadjuk már :D :D gázkamrák meg éhezés
Ismeretlen: Ausztirába az autópálykat
Ismeretlen: zsidók épitették
Ismeretlen: hát Auswitzch ba játszótér is volt a gyerekeknek
Ismeretlen: meg ha olyan vékonyak lettek volna ahogy mondják nem tuttak volna dolgozni se
Ismeretlen: gázkamrák hadjuk már :D:D háború után építették fel
Ismeretlen: hogy a mai fiatalság
Ismeretlen: fejébe bele ültessék hogy milyen gonoszak voltak a nácik emg Hitler
Ismeretlen: akik túlélték a háborút zsidók hazdutak mindenről és pénzt kapnak azért
Ismeretlen: Magyarországtól meg Németorszgtól kártérítést követelnek
Ismeretlen: több milliárdokat
Ismeretlen: 5000 éve üldözött nép na bennünk keressék a hibát ha nem magukba!
Ismeretlen: rá telepednek egy népre és élősködnek rajta
Ismeretlen: ezét vagy ekkora zsidó gyűlölet Európába
Ismeretlen: érted?

Erre azt válaszoltam, hogy értettem, mert tényleg értettem, csak egyetérteni nem tudtam ezzel. Úgy vagyok vele, hogy felőlem mondhat bárki bármit, a történelem nem hazudik, és ami megvan írva a tankönyvben, az úgy is történt (kivéve a Jézusról szóló mesék - nem, nem hiszek se Istenben, se Jézusban). És nekem bajom azokkal sincs, akik ennek ellent mondanak, de erre inkább azt mondanám, hogy az ilyen nem normális, és tényleg agymosott. Már akkor tudtam, hogy ebből most hatalmas faszság fog kikerekedni, amikor az első mondatot leírta - részben igaza van, de nem a zsidók miatt robbant ki a második világháború, hanem azért, mert Németország megtámadta Lengyelországot, 1939. szeptember 1-én. De igen, ez nyilván a zsidók miatt volt.

A második kirohanása pedig akkor volt, amikor azt írta, hogy nem volt zsidóüldözés, gázkamrák nem léteztek, és éhezés sem volt, bizonyítva azzal, hogy dolgozni sem tudtak volna. Éhezés volt, de ezt úgy kell értelmezni, hogy kaptak kaját, csak nem annyit, amennyivel jól is laktak volna - épp annyit, hogy az életfunkcióik fent maradjanak, és még tudjanak küzdeni az életükért. De nem baj.

A következő mondata pedig kiüti a másikat, mivel ha Auschwitz-ban volt játszótér a gyerekeknek (amit kötve hiszek), akkor miért építették volna a zsidók így utólagosan a táborokat? Megmagyarázatlan kérdések, amire már nem akartam kitérni, mert nagyon elhitte, és én ezt igazából élveztem is, ittam magamba a sok hülyeséget, hogy aztán elszörnyülködjek rajta, és jót is nevessek.

De aztán rájöttem arra, hogy nem, ez nem vicces, ez véresen komoly, és hogyha így halad az emberiség, és egyre több neonáci lesz, pártot fognak alapítani, és egyre több, és több embert fognak maguk köré csábítani - csak kell nekik egy megnyerő szóvivő, és máris megvan a baj. Márpedig egyszer úgyis be fog következni az, amitől mindenki tart, és akkor nem lesz menekvés.

Ha szeretnél tovább olvasni, és még nem vagy rosszul, akkor elolvashatod az egész beszélgetést is, természetesen változtatások nélkül.

Csak azért, hogy ne pangjon az ürességtől az oldal. Igazából nem történik semmi, de erre számítottam. Szeretnék írni cikkeket, de most van egy másik tervem, amivel le tudom majd kötni magam, de félek attól, hogy valamelyik háttérbe fog szorulni, de nem vagyok még benne egyelőre biztos. A lényeg az, hogy majd kiteszem ide is talán, ha úgy alakul.

Nem kaptam még munkát, pedig már kb. vagy egy hónapja mindenhol keresem. Ma mentem be három helyre azért, hogy ugyanmár, valamit azért csak tudnak adni, de mindenhonnan elküldtek ilyen, olyan indokokkal, de leginkább azért, mert még nem vagyok 18. Szánalmasnak tartom ezt, mivel a honlapon nincs fent sehol sem az, hogy kötelező a betöltött 18. életév, plusz egy árufeltöltést miért ne tudna elvégezni egy velem egykorú személy? Tudtommal nem a szexshopba kell menni kipakolni a vibrátorokat a polcra, meg a guminőket, ecetera. De még csak vodkát se kellene pakolnom. Vagy várjatok, ja de, mégis. De mondjuk nem hiszem, hogy van olyan diák, aki ott felbontana egy üveg vodkát, belehúzna, aztán visszarakná. Annyira azért a vodkát se szeretem, hogy tisztán igyam. Túl pina vagyok hozzá.

Az évzáró kriminális volt, majd írni fogok arról is, csak nem most, mert még meg kell fogalmaznom magamban azt, hogy mennyire akarok, és hogyan kiborulni.

Igazából ezért nem akartam eddig írni, mert ez egy semmitmondó bejegyzés lett, nulla mondandóval, és nem szeretném ilyenekkel teleszemetelni az oldalt. Szóval ha nem írok, az azért lesz, mert eseménytelen az életem.

És végül, nevessetek ti is ezen a gifen.

2013. szeptember 1.

“Mikor megkérdezik miért vagyok szomorú de valójában én sem tudom rá a választ.”

Most tudtam. Mint ahogy azt is tudtam, hogy mennyi minden vár rám a mai nap. Többek között egy hatalmas, mindent eldöntő csata a szüleimmel, és természetesen saját magammal is. Akarom én ezt? Biztos, hogy szeretném én ezt? Miért nem tudok csak szimplán túllépni ezen az egész dolgon, hogy aztán a feledésbe merüljön konkrétan az egész? Miért nem tudok normális lenni, és elfogadni azt, amit a szüleim akarnak nekem? Miért, miért, miért?

Miértek. Tiszta filozófia. Mintha az lenne a feladat emelt szintű filozófia érettségin, hogy írjon egy két oldalas esszét az alábbi kérdést hosszasan kifejtve: miért.

Hogy miért szembesülök a szüleimmel? Azért, mert 8 évig voltam papucs, konkrétabban 9 évig. 9 évig csináltam azt, amit ők akartak, 9 évig voltam a marionettbábujuk, mivel ahogy fütyültek, én úgy táncoltam. És ebből lett Tominak elege, amikor úgy döntött, hogy akkor most a sarkára áll, és már csak azért is kiharcolja magának azt a jogot, hogy a saját életéről és jövőjéről azért had döntsön már ő.

- Tiszakécskére szeretnék járni iskolába.
- Nem.

Oké, első kör lement, a szüleim nyertek. Fel akartam adni a harcot, de aztán rájöttem arra, hogy mi motivál. Igazából semmi, de úgy éreztem, hogy mostmár tényleg ideje lenne felnőnöm lassan 16 évesen.

- Tiszakécskéra akarok járni iskolába.
- Felejtsd el.

Második kör, szüleim nyertek. Miért. Mert nem baszok oda eléggé a kikúrt asztalra, azért. A legviccesebb az, hogy ezt akkor igazából nem is tudtam, csak később jöttem rá.

- Tiszakécskére fogok járni iskolába.
- Nem ba..
- De igen.
- Hogy mi?
- Jól hallottátok. Tiszakécskére fogok járni iskolába. Meg se kérdezitek azt, hogy miért akarok én oda járni, le se szarjátok azt, hogy én mi akarok lenni a jövőben.
- Mi akarsz lenni, ha felnősz?
- Őszintén szólva? Szabad, független, és felnőtt. Konkrétabban mondjuk egy olyan ember, aki nem függ senkitől sem. Az iskolát illetve meg még nem tudom, ezért szeretnék Tiszakécskére járni. Egy kis haladék azért, hogy dönthessek.
- Melyik szak?
- Nyelvi előkészítő. 5 év. Nem sok.
- Te hülye vagy.
- Hülye voltam, mert nem éltem a javítási lehetőséggel, és most itt van a nyakunkon a tanév, és konkrétan nem vagyok beiratkozva egy iskolába sem, mivel kivettetek. Szakiskolába nem szeretnék járni, szakközépbe mégúgyse, mivel nem szeretnék felesleges tantárgyakat tanulni, amiknek hasznát nem veszem a jövőben.
- Tavaly is ezzel jöttél, megengedtük, mégis el lett cseszve.
- Az tavaly volt. Idén más szelek fognak fújni.

És ezzel nyertem meg a háborút, touchdown-nal. Meggyőztem anyáékat, hogy had menjek oda, és egyből el is újságoltam Rékának, mivel már telefonon el lett döntve az, hogy oké, akkor a holnapi naptól kezdve Móriczos leszek, és kibaszottul büszke voltam magamra, hogy ezt sikerült elérnem. Igaz, kicsit hosszú lesz a gimnázium, mert 6 évig fogok középsuliba járni - majdnem annyit, mint általános iskolába - , de úgy érzem, hogy az angol átrágása nem fog egyáltalán ártani. Az meg, hogy végre nem franciát, hanem németet fogok tanulni, külön pluszpont. 

Apa felhívta az igazgatóhelyettest, aki - nem mellesleg - volt évfolyamtársa is, szóval nagyon jól ismerik egymást. Én arra számítottam, hogy megkapja azt, hogy "a te gyereked? Kizárt dolog, hogy ide járjon", de végül nem kapta meg, mert nem. Mert igazából jóba voltak, meg még vannak is, újra. Nekem köszönhetően. És rengeteg barátság elevenedett fel nekem köszönhetően, szóval nem csak rám nézve volt ez olyan hú de rossz döntés. Lényeg az, hogy felvettek telefonon keresztül. Ó hepi déj.

2013. szeptember 2.

Reggel háromnegyed 8-kor indulunk el itthonról, fülemben Avicii új száma, a You Make Me megy. Anyáék próbálnak hozzám beszélni, de én nagyon fáradt vagyok, szóval inkább ignorálom őket, ami felemás érzéseket vált ki belőlük.

Aztán elkezdek gondolkodni. Milyen lesz az élet? Folytatódni fog ugyanúgy, ahogy eddig ment? Vajon mit fognak szólni az unokatesóim, leginkább U, aki oda jár, és most megy 11-be, és Réka osztálytársa? Annyi megválaszolatlan kérdés, ami válaszra vár, jelen sorok írásakor is.

Ahogy megérkeztünk az igazgatóhelyettes nem volt sehol, szóval körbenéztem. Kicsit olyan.. Iskola szaga volt, meg kicsit Tiszakécske. Éreztem a Tiszát a levegőben, a partot, a gyerekkoromat, egyszerűen mindent. És annyi, de annyi emlék tört fel belőlem. Az, amikor meztelen rohangáltam mamáék utcájában, amikor elszöktem, mert untam a banánt, meg amennyit estem az új biciklimmel. Meg az, ahogy mama olvasni tanított: kivágott elém egy újságot, közben mondta a mondókát: "ákom-bákom, seggem a szádhoz vágom", és szótagonként mutogatott. Olyan jó érzés töltött el, olyan, mintha haza értem volna.

Időközben megérkezett az igazgatóhelyettes is, aki a B osztályba akart beírni, de - szerencsére - közbe szóltam, hogy hé, én A-s szeretnék lenni. Végül sikerült elintézni, és így pont beleesek abba a korhatárba, ami a legfelső. 22 évesen fogok elballagni, ami elég gáz, de a lényeg az, hogy elballagjak, meglegyen az érettségim, meg minden egyéb.

Ezek után az igazgatóhelyettes mint az amerikai filmekben bevezetett az osztályba, bemutatott, én a cipőmet néztem, nem mertem belenézni senki szemébe sem. Furcsa volt, hogy 28 ember nézett rám, kb úgy, hogy "hát ez meg ki a faszom", azaz nem csak kb, mert igazából úgy is néztek (azért felnéztem ám), aztán a legelső padba ültettek le, ahol előkaptam a telefonom, és megírtam Rékának, hogy úristen, ez nagyon kellemetlen, és az órát végigtelefonoztam. Közbe az osztályfőnök kérdezett tőlem, hogy honnan valósi vagyok, miért jöttem át, meg minden egyéb. Vicces volt, mert szégyelltem magamat amikor elmondtam azt, hogy megbuktam, de... Soha nem gondoltam úgy, hogy ez szégyen lenne. Megtörtént, kész, nem kell róla lerágni még csomószor a húst, ami még maradt rajta.

Az első szünetben odajött egy pár fős társaság, bemutatkoztak. Épp Viberen beszéltem M-kal, amikor odajöttek, szóval kicsit nagyon lekezelő voltam velük, amit azóta meg is bántam, mert nem igazán érdemelték volna meg. De végülis utána én mentem oda hozzájuk beszélgetni, de éreztem azt az elutasítást, szóval nem erőltettem a dolgot. Réka feljött hozzám minden szünetben, hogy próbáljon segíteni beilleszkedni és ne érezzem magamat elveszettnek, ami sikerült is neki. Sokáig csak úgy nézett rám az osztály, mint a leprásokra, még az unokahúgom is, de aztán 2-3 óra múlva már beszélgettünk néhány szót, és rájöttem, hogy aranyosak.

Akkor még nem igazán ismertem őket.

2013. szeptember - 2014. május

Az osztály egy kis idő után már végérvényesen befogadott, péntekre már volt egy kis csapatunk is, akikkel kiülhettem minden szünetben a folyosóra beszélgetni. Szimpatikus volt mindenki, úgy gondoltam, hogy a legjobb padtárs mellett ülök, elneveztük a társaságunkat Gettónak, és tényleg minden jó volt.

Aztán lebetegedtem, és D mondott nekem pár dolgot akkorról, amikor nem voltam ott.

Á-t nem igazán szerették év elején, sőt, el is ásták volna legszívesebben, de én erőltettem a dolgokat, hogy had legyen velünk jóba meg minden, mert szimpatizáltam vele, bevallom. Mármint úgy szimpatizáltam, hogy normális kölöknek tűnt, ezért sokszor odahívtam magunkhoz. Aztán ahogy D elmondta, kicsit rosszul esett, és megkérdeztem tőlük, hogy ez hogy volt, mint volt. Összevesztünk, és a csajok úgy döntöttek, hogy akkor Tomi helyét átveszi az az ember, akit annyiszor, de annyiszor kibeszéltek, amikor nem hallotta.

Igen, Á-ról van szó. Vicces.

Ahogy én ezt észleltem, nem is tudtam, hogy hogy érezzek, mert egyszerre kapott el a hányinger is, és az a szimpla irigység, és a düh. Mindez tényleg egyszerre, és embert tudtam volna ölni. De mindeközben fájt is legbelül, mert úgy gondoltam, hogy Á helyén nekem kéne lennem, velem kéne beszélniük, és nem velük. És a legrosszabbul az esett, hogy amíg a vitánk előtt engem ölelgettek meg minden, sőt, egyszer Cs bocsánatot is kért tőlem (!!), a vita után már nem. Elutasítóak lettek, de igazából rájöttem, hogy én tehetek mindenről, már megint. És már megint elbasztam mindent, amit csak lehetett, úgy, hogy igazából nem is akartam, és már bocsánatot is kértem.

Ezek után kezdett átváltani a kezdeti szimpátia ellenszenvbe, ami mostanra sokkal durvább mértékben van meg bennem, sok dolog miatt. Többek között az miatt is, mert két teljesen különböző nézőpontot képviselünk, amíg ő nem szeret a múlton gondolkodni, én igen; amíg ő minden héten másik csajt akar dugni, én inkább megtalálnám az igazit; amíg ő népszerű a bátyjáinak köszönhetően, én nem vagyok az, legalábbis a bátyámnak köszönhetően nem. Szerencsére sikerült kiépítenem egy sajátos "hírnevet", amiben van jó is és rossz is. A rossz az, hogy ebben az iskolában is elkezdődtek a buzizások, amiket olyan szinten leszartam, mint még soha; a jó az, hogy az osztály nagy része befogadott, és megszeretett. Többek között az osztályfőnök is, habár a tanárok közül az angoltanár férfi tagjával nem igazán akartam megtalálni a hangsúlyt, amit meg kellett volna találni, de már nem is szeretném. Örülök annak, hogy végre nem kell elviselnem a pofáját 45 percben minden nap.

Á napról napra egyre jobban idegesít azzal a túlbuzgóságával, és a "mindent jobban tudok" személyiségével, ami mellé vegyül az, hogy "az én bátyáim jól néznek ki, ezért evidens, hogy én is jól nézek ki, és népszerű vagyok". A legrosszabb ebben az, hogy a végzősök úgy ismerték csak, hogy kis- és odavágták hozzá a családnevét/vezetéknevét, de azt, hogy Á, nem igazán, és ő erre volt, és erre is büszke, amire.. Hát nem tudom, én nyilván nem lennék büszke, de tudjátok - kinek a pap, kinek a papné, de nekem az, aki ilyen szinten rasszista, és elítél mindenkit, azt én is elítélem, szóval ez miatt van bennem egy elég erős ellenszenv.

Az iskola jól megy, sokkal jobbak a tanárok, mint a Piárban voltak, szóval nagyon boldog vagyok, és úgy érzem, hogy menni fog a továbbtanulás úgy, ahogy tavaly kellett volna. Habár mostanában, amióta közelebb vagyunk az év végéhez, rámtör az, hogy félek a matektól és a fizikától. A tesitől már annyira nem, de most, hogy új tanárunk lesz, fel fogom akasztani magamat.

De igazából nap mint nap gondolkodom azon, hogy mi lett volna akkor, ha. Ha mondjuk nem csak gépezek napokon keresztül, és 2-3 naponta belenézek néha a fizikába, és egyre jobban kezd felérlelni az a gondolat, hogy igenis, tőlem (is) függött a pótvízsga záradéka. Lehet, hogy előre kellett volna gondolkodnom, lehet, hogy nem kellett volna úgy hozzáálni, ahogy hozzáálltam. De a hibáiból tanul az ember, és én tanultam most belőle.

2013. május 16.

Szar osztálykirándulás, és ideges Tomi - ezzel jellemezném a 16-i napomat. Olvassátok el a bejegyzést, itt, és aztán meg fogjátok érteni a következő dátumot.

Ahhoz, hogy tovább tudj olvasni, regisztrálva kell, hogy legyél. Ezt úgy tudod elérni, hogy ide kattintasz, kitöltöd a regisztrációt, megerősíted, majd belépsz ebbe a csoportba, ahol eldöntöm azt, hogy beléphetsz-e, avagy sem. Ha nem életszerű a facebookod, törlöm a regisztrációd, és a csoportba se léphetsz be. Ha életszerű, és normálisnak tűnsz, akkor megerősítem. Belépsz, oldalt lesz egy kis modul, ahol először az "Elsőnek" modult kell elolvasnod, majd ezek után mehetsz olvasni. Ilyen egyszerű.

2013. május 19.

Csörög a telefonom, azaz igazából csak jelzett, hogy kaptam egy üzenetet Facebookon. Látom, hogy D írt nekem egy levelet, D barátja, amiben egy olyan dolog szerepelt, amit először nem akartam felfogni, aztán amikor rájöttem, mert konkrétizált, hogy mi volt, a szar is belém fagyott.

Megtaláltak.

Természetesen L természetétől fogva az ügyből elefánt lett csinálva, miközben - mint később kiderült - bolhából indult. Ha L nem olvassa el, és buzdít mindenkit ellenem, hogy én mekkora szar vagyok, akkor talán még most is minden frankó lenne. De nem az. Az osztály 80%-a megutált, P le se szar, folyamatosan K-val van, ha meg van Á, akkor K-val és Á-val, engem meg leszar. Ha megkérdezem tőle, akkor meg a szokásos "semmi bajom veled" szöveget kapom, és már nagyon elegem van abból, hogy folyamatosan ezt kapom, bármi olyannal kapcsolatban kéne témában lenni, ami rólunk szól.

Igazából nem bántam meg azt, hogy megírtam azt, amit. Túl őszinte voltam, de ez egy jó tulajdonság, az már kevésbé, hogy mindezt publikusan, és nem a szemükbe tettem. De megtettem, és büszke vagyok rá, mert kiderült, hogy igazat írtam - szerettek kibeszélni a hátam mögött, csak én még gyűjtöm a szimatokat arról, hogy hogyan mártsam be őket valami nagyon szexi tréfába, vagy csak egy szimpla leleplezésről, hogy akkor álljon csak meg a menet, hogy is szóltak a pofázások, ki a kétszínű?

Nem mellesleg megmondták nagyon sokan, hogy kurvajól megírtam a dolgokat, és tehetséges vagyok. Amit azóta már igazából többen is megerősítettek, többek között Kriszti néni is, szóval nyilvánvalóan tényleg csak fel lett fújva az egész, amit már nem is bánok, mert így újrakezdhettem mindent, megbánhattam bűneimet, és elgondolkodhattam azon, hogy mit csináltam rosszul, illetve azon, hogy mit csinálnék másképp, és elindultam egy új úton.

Igaz, az osztálytársaim még nem igazán szeretnek, de majd idővel enyhülni fognak, csak aztán majd rájönnek arra, hogy későn. Sok dolgot elcsesztem, én ezt elismerem, és nem fogok mást sem hibáztatni, mert az meg szánalmas lenne, de tudjátok, mindig az kér bocsánatot, aki jobban szeret, és nem az a nagy dolog, ha valaki bocsánatot tud kérni - habár sokszor az is - , hanem az, ha meg tudnak bocsájtani. Itt ez még nem sikerült, és nem is hiszem, hogy valaha sikerülni fog, de mostmár nem érdekel olyan szinten, mint amennyire az elején érdekelt. Mostmár csak leszarom, simán. Történjék bármi, az élet nem áll meg.

Igen, az élet megy tovább, és erre nemrég jöttem rá. Történhet ez, történhet az, a lényeg az, hogy önmagam maradjak. Itt az ideje annak, hogy mostmár tényleg önmagam maradjak, és felfedjem magam.

Sziasztok, Tomi vagyok. Szigorúan egy i-vel, az előző, kettő i betű helyett. A Silhouettes.gportal.hu-t vezettem sokáig, és büszke vagyok magamra, arra, hogy elértem valamit, arra, hogy valaki lettem a blogosok között, és a való életben egyaránt. Úgy néz ki, az életem kezd kiegyenesedni, és rájövök arra, hogy kik az igazi barátok, és kik a kamubarátok. Nem mellesleg, nem fogom mostmár itthagyni semmi pénzért sem a blogomat. Mert ez vagyok én.

Itt vagyok önmagam.